Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

A csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez - Így látta a rimaszombati körzeti megbízott a csehszlovák - magyar lakosságcsere-egyezményt (Boross Zoltán tanulmányát közli Kugler József)

varos és Szarvas szlovákjai jó gazdasági körülmények között éltek.

22 Természetesen akadtak "hazai" támogatói is a csábító propagandának, így lelkészek és "haszonlesők". A nagyobb városokból is települtek át magukat szlováknak valló, de lényegében teljesen magyarrá asszimilálódott polgárok. Sokan voltak ezek között olyanok, akik az 1938. évi bécsi döntés után jöttek Magyarország területére, hivatali állásokba vagy kereskedelmi pozíciókba, s bízva a "győztes" Csehszlovákia gyors gazdasági konszolidációjában, köpenyeget fordítva nem vállalták az Óhaza sorsát, s a jobb megélhetés reményében az áttelepülés (visszatelepülés) útját választották. Sokan kerültek ezek közül később, a "kiéleződött" csehszlovákiai osztályharc során az "oszlályellenség"-nek címzettek soraiba. A "kolbászból font kerítés" mesevilágában csalódva, az áttelepülés után jelentős számban szivárogtak vissza Magyarországra, amit a magyarországi politikai vezetés kíméletesen tudomásul vett. A magyarországi szlovákoknál, különösen pedig a sokgyermekes szülők esetében, az egykori "amerikai kivándorlás" példája lebegett szem előtt. Az egyiket a gyerekek közül elküldték "szerencsét próbálni" az "ígéret földjére", Csehszlovákiába. Ma is nem egy családban (különösen a mátraaljai szlovákok között) tapasztalható e kettészakadás. Ezek a családtagok alig vittek magukkal gazdasági eszközt vagy felszerelést, bízva a propaganda ígéreteiben 23 így történhetett meg, hogy míg 5-6 szerelvényt adtunk át Magyarországnak, szerelvényenként három-négy családdal, akik az egyezmény szerint minden ingó javaikat magukkal vihették, ha azokat az áttelepülés időpontjának közléséig beszerezték, addig a Magyarországról érkező áttelepülési szerelvények vagononként egy vagy két családot hoztak át. A szlovákiai magyarok a Mátrából egypár kecskével érkező szegény szlovákokra célozva, "golyószórós" különítményeknek nevezték el az új áttelepülteket, s új települési helyükön a "pridel" nevet kapták, ami a kikényszerített ajándék fogalmának felel meg. Az egyezmény szerint ugyanis, az áttelepülésre kijelöltek minden ingó vagyonukat magukkal hozhatták - mint azt az előbbiekben közöltem, s így A 95 ezer kitelepülésre jelentkezett személy több mint harmada volt Békés és Csanád megyei lakos. A fővárosból közel 10 ezren, Miskolcról pedig 6 ezren kívántak csehszlovák állampolgárok lenni. A 26. sz. vegyesbizottsági véghatározat az ingóságok fölötti szabad rendelkezést biztosította az áttelepülők számára. Tehát magukkal vihették, vagy saját belátásuk szerint szétoszthatták otthon maradó rokonaik között.