Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Honismeret, helytörténet - Szathmári Imréné csabai helytörténeti írásaiból

Egyszer egy délután felöltözött kedvelt öltözetébe és bement a Fiume kávéházba (később Csaba Szálló), hogy ott igya meg kedvenc italát, a feketekávét. Mikor bement, leült szokott helyére, jött hozzá a pincér, megrendelte a kávét, de a pincértől a következő választ kapta: Uram, a kávéházban csak öltönybe öltözött urakat szolgálhatunk ki. Nagyot nézett Szalay Sándor, tudta, hogy a pincér jól ismeri őt, de nem szólt semmit. Nem haragudott a pincérre, tudta, hogy a szolga csak az ura parancsát teljesíti. Felkelt csendben és hazament. Egy óra múlva megjelent fekete öltönyében, fényes csizmában, kalapban. Leült szokott helyére és a mosolyogva közeledő pincérnek a következő rendelést adta: Kérek egy üst feketekávét! A pincér tágranyílt szemekkel, döbbenten figyelte, megrázta a fejét, mint aki nem értette a rendelést. Szälay Sándor megismételte a rendelést: Jól hallottad fiam, egy üsttel kérek feketekávét. Számold át bögrékre, és én az árát kifizetem! Telik, múlik az idő, s hozzák ám a szokatlan mennyiségű feketekávét. Amikor letették az üstöt az asztal mellé, Szalay Sándor mindenkiből megdöbbenést kiváltva elkezdett vetkőzni. Levette a zakót, majd a fekete nadrágot, és ott állt ráncos fehér gatyában, fehér ingben, fekete mellényben, kedvenc öltözetében. Amikor végzett a vetkőzessél, öltönyéi begyömöszölle az üst feketekávéba, a következőket morogva: "Igyál, az anyád erre-arra, neked van becsületed, nem az embernek!" Majd kifizette a "fogyasztást" és kisétált a kávéházból. Híre ment az esetnek az egész községben. Evekig beszélték, hogyan volt Szalay földbirtokos és a feketekávé dolga. 3.) A vonat mint felfoghatatlan csoda Amikor 1858. október 25-én a Császári Királyi Tiszavidéki Vasutak első personen zúgja (személyvonat) egy meleg, szép vasárnap délután Csabára berobogott, az egész falu népe kicsődült megbámulására. Nem csoda, hiszen akkor a faluban még nem sok ember akadt, aki ilyen csodát látott volna. Ezren és ezren nem hitték, hogy ilyen lehetséges. A jóemlékű Csarejs György tanító (akinek iskolája ott volt, ahol most a Rózsa Ferenc Gimnázium van) édesapjának még a tiszavidéki vasút előtt valami elháríthatatlan dolga akadt Pesten, sietnie kellett, így Szolnoktól Pestig vonattal tette meg az utat. Ez akkor Csabán olyan eseménynek számított, hogy itthon nemcsak a családja várta nagy aggodalmommal