Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Honismeret, helytörténet - Szathmári Imréné csabai helytörténeti írásaiból

vissza, hanem az egész utca és környéke népe. Mikor hazajött, mindenki ostromolta kérdésekkel, és hátborzongva hallgatták beszédét a prüszkölő ördögmasináról. -Hát, tudjátok - mondotta - az a masina is úgy prüszköl, fújtat, mint a ló, amikor gyors futás után megáll. -Node, nem is szaladhat magától a kocsi - mondta Valach szomszéd - csak voltak abba lovak fogva? -Nem volt az - módja Csarejs gazda. - Nem lehet az, nem lehet - zúgta rá a tömeg. - Már pedig az úgy van - vág vissza Csarejs. De Valach okosabb akart lenni a többieknél, hál "kitalálta". -Tudjátok, az csak olyan úri huncutság. Persze hogy volt ló, de nem elébe fogva a masinának, hanem - kend biztosan nem látta - a lovak bent voltak a masinában! Mert hát nincs olyan kocsi, amelyik ló nélkül szaladjon. A többiek rábólintottak, így hát Csarejs gazda megbukott a csodájával. Nem hitték el neki, hogy a vonat ló nélkül görög a vaspályán. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy akkor, amikor először gördült be Csabára a vonat, mindenki látni akarta a csodát. Kicsődült a nép a vasútállomásra, amely szépen fel volt lobogózva erre az alkalomra, és nagy "Vivát" kiáltással fogadta az első vonatot. Azért kellett vivátot kiáltani, mert az akkori főszolgabíró úr, Szántó Lajos így parancsolta. Attól félt ugyanis, ha a lelkes tömeg magyarul kiáltja: éljen, éljen..., tovább harsogja majd: éljen Kossuth Lajos. Mert a szlovák Csabán is voltak honvédviselt szlovák és magyar emberek, s az ördög nem alszik, jobb a bajt előre kivédeni.