Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Honismeret, helytörténet - Glück Jenő: Az egykori Bánkút község tragédiája a 19. sz. közepén

bérlő még nem tudta követeléseit bíróilag érvényesíteni. Mivel ezektől is meg akart szabadulni, hogy jövedelmezőbb módon hasznosíthassa birtokát, március 26-án meghatalmazottja azt az ajánlatot tette, hogy ha április 5-ig házaikat lebontják és távoznak, elengedi adósságukat. Ennek fejében megelégszik az 1851-ben számba vett dohánnyal és a folyó évi vetésekkel. Popa támogatásával el is érte, hogy 59 családfő aláírta e feltételeket. A sürgető mezőgazdasági munkálatok miatt március 29-én újabb ajánlatot tett, amely szerint az addig el nem adott ingóságokat és a házak meglévő részeit elvihetik, ha április 5-ig szabaddá teszik a területet, sőt az eladott tetőket is pótolják. Az árverés valójában április 3-án fejeződölt be, azonban a házak teljes lebontása, a távozók megmaradt ingóságainak elszállítása és "útleveleik" kiállítása napokat vett igénybe. Popa szolgabíró március 31-én jelentette a megyefőnöknek, hogy a bánkútiak "nyakassága" megtört és a környéken lévő kertész községeknek is "miheztartási például szoigáland".

10 A rendelkezésünkre álló hivatalos jelentések nem adnak ponlos képet a végrehajtás folyamatáról. Hónapokkal későbben készült kimutatások 242, illetve 244-ben jelölik meg az elűzött bánkúliak számát. Valószínűnek látszik, hogy végül is nem 59, hanem körülbelül 150 család kényszerült Wodianer utóajánlatának elfogdására. Aczél János 1852. május l-jén azt jelentette, hogy a faluban mindössze 26 ház maradt. A jegyzői hivatal, amelynek hatásköre kiterjedt Medgyes és Bodzás kertészközségekre is, megszűnt, illetve a megyefőnök javasolta áthelyezését Medgyesre. Kilenc családnak Wodianer megengedte, hogy Bánkúton maradjon a régi haszonbérleti alapon. Hasonlóképpen kegyelmet kapott a bíró, két esküdt és egy adószedő.

11 A továbbiakban kézenfekvő lett volna a kertészeknek tett ígéret teljesítése. A peregi pusztán szándékolt telepítés azonban meghiúsult, mert a kincstár sem házhelyet, sem legelőt nem adott volna.

12 Popa szolgabíró 1852. április 7-én jelentette, hogy sokan a környező falvakban sem számíthatnak lakásra. Egyes családokat (akarva, nein akarva) Wodianernek tovább kellett tűrnie. 10 Uo. 2362, 2624, 3246/1852. U Uo. 3246, 2624/1852. 12 Uo. 2559/1852.