Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Honismeret, helytörténet - Glück Jenő: Az egykori Bánkút község tragédiája a 19. sz. közepén

A kialakult helyzetet két összeírás világítja meg. Az egyik, amely 1853. január 30-án készült, 242 család helyzetét tartalmazza, azonban csak 206 esetben jelöli meg a tartózkodási helyet. E szerint az elűzött családokból 38-nak végül is engedélyezték, hogy Szentgyörgy napig Bánkú ton maradjanak. A többi Kamaráson (54), Almáson (18), Kunágotán (34), Dombiratoson (16), Kevermesen (9), Almásiratoson (17), Kétegyházán (5), Apácán (37), Medgyesen (2), Palotán (4), illetve a Bánátban (3) tengette életét.

13 Egy júliusban készült jelentés Dombegyházát, Kunágotát, Kevermest, Kisiratost, Kovátsházát, Nagykamarást (62 család) és Almáskamarást (20) említi. Néhányan Kétegyházára, illetve a Bánátba költöztek. Az összes elköltözöttek számát 244 családban jelölik meg. Két jelentés, amelyek 1853. január 5-én, illetve február l-jén keltek, iszonyú nyomorról számol be. Az első szerint a családok "jótéteményként" többnyire istállókban és színekben laknak, és a beállott tél a legnagyobb nyomorba taszította őket. Kérték, hogy Aczél János járjon el, hogy "némi lehetőséghez" jussanak és munkával élelmüket megkereshessék. E kérésnek annyiban volt eredménye, hogy április 25-én a kamarai birtokok intézősége megengedte, hogy a "legszegényebb bánkútiakat" a ménesi (Arad megye) erdőben favágásnál foglalkoztassák.

14 Végül a kamarai birtokokon történő telepítésből annyi valósult meg, hogy 89 családnak sikerült a zimándi pusztán elhelyezkednie és megalapították Zimándköz községet. A Kamara azonban a faluhatárt szűkösen mérte ki, úgy, hogy a község soha sem tudott felvirágzani. Ez azonban már más korszak és terület történeléhez tartozik.

15 Glück Jenő 13 Uo. 2624/1852, 3147/1853. 14 Uo. 364, 913/1853. 15 Glück Jenő: Két falu 100 évvel ezelőtt. Szabad Szó (Temesvár). 1958. szeptember 14.