Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

Kohán György ifjúkori festőkollegája, a felvidéki Csemiczkyek egyike aki Pozsonyból jött át a kiállításra - a hagyatékban fellelt, sok-sok Beethovent ábrázoló kép keletkezési idejére emlékezett. Szavak nélkül azt játszotta le, a szoba hosszát nagy léptekkel oda s vissza végigjárva, hogy főiskolás korukban miként rótták lépteiket, leszegett fejjel, hátukon összefont kézzel, a szimfóniákat dúdolva, vagy harsogva, órákig, Kohánnal - a zenétől megszállottan. Ő nem kérdezősködött Kohán sorsáról, alighanem úgy vélte, bármily hányattatott lett légyen is az, a festőbarát felül kellett kerekedjék minden nyomorúságon, ha ki tudott gyöngyözni belőle ennyi szépséget, remekművek sorát. Ezek a régi barátok tanúi voltak Kohán György naposabb éveinek is, amikor még Balló Margitnak, a festő- és iparművésznek - de regényíróként is igen tehetséges -, vonzó külsejű, háromgyermekes anyának férjeként, Kohán is részese volt annak a fölöttébb pezsgő és inspiráló hódmezővásárhelyi szellemi életnek, amelyben írók, költők, festők találtak rendkívül eleven kulturális érdeklődésre és közönségre az előadó útjaikon. A művésztelepi - mártélyi - nyarak vendégei, képzőművészek, keramikusok, életre szóló barátságot köthettek ebben az alkotásra ösztönző légkörben, melynek Kohán idejében legfőbb istápolója Gallyasi Miklós költő és múzeumigazgató volt. Bíró Lajos személye fontos szerepet játszolt a színvonalas irodalom odavonzoltságában. Ennek képviselői közül József Attila, Móricz Zsigmond, Németh László, Erdei Ferenc, Féja Géza, Baktay Ervin, Berzely A. Károly nevét azért emelem ki ehelyütt, mert tőlük vagy velük kapcsolatban kaptam Kohánra vonatkozó, rendkívül érdekes, az ő érdeklődését tágabb perspektívából érzékeltető adatokat, amelyek a művészet területén kívül is bizonyos jártasságra vallottak, például a buddhizmus, a keleti misztika s az egyiptológia kérdéseiben. A Kohán szívéhez legközelebb álló költőbarát, Pákozdy Ferenc, aki Hódmezővásárhely után Debrecenben telepedett le, s kapcsolatuk talán emiatt is megszakadt Kohánnal, engem levélben keresett fel ismeretlenül a kiállítás alkalmával. Akkor megindult levelezésünkből az ő írásai pótolhatatlan dokumentumok a festő megrendítő sorsáról, tehetségéről, méltatlan mellőztetéséről és a baráti körből való kiválásának sejthető okairól. Mintha Kohán maga is valamiképp blamálónak tartotta volna az életére, napjaira hínárként tekeredő sekélyes civil körülményeit a bármily szegény, de emelkedett szellemű barátok szemében. Ilyenfajta társadalmi rétegcsuszamlásra utal igen finoman Pákozdy, amidőn egyik levelében Balló