Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

Margitról megjegyzi, hogy valószínűleg ez az asszony volt Kohánnak az utolsó, emberi-szellemi-művészi rangjához méltó partnere, válásuk pedig fatális - bár érthető - döntés. A Pákozdy-féle Kohán portrét mindenben megerősítette számomra és felmérhetetlen értékű adatanyaggal meg karakterrajzzal bővítette maga Balló Margit a mintegy tizenöt évnyi, vele folytatott levelezésünk, majd Salzburg melletti, Halleinbeli otthonában töltött, nyolc napon át hajnaltól éjfélig tartó beszélgetéseink során tőle kapott emlékezésekkel. E sugárzó szellemű, szilárd etikájú, végtelenül bölcs asszony-ember jövőbe és múltba tekintő, szinte hagyatkozó vallomásai nyomán igazolódott számomra leghitelesebben Pákozdy Ballóról alkotott - fentebbi - véleménye. Valamint az is, hogy Kohán maga miért írta azt egy fiatalasszonynak szóló levelében, hogyha egyáltalán mégegyszer nősülne, csakis a volt feleségét venné el újra. A pályakezdő Kohán főiskolai tanulmányairól, ottani mestereiről és párizsi korszakának ismeretlen - a műtörténeti korrajzot kiegészítő körülményeiről mindenesetre Balló Margittól értesültem. Viszont a pesti művészfiatalság sajátlagosan városi jellegű társadalmi és kulturális nézeteiről a harmincas években, s ugyanekkor Kohán irodalmi érdeklődéséről a modern és a klasszikus francia, meg a régi orosz remekművek iránt, főként Nóti Ilonától - Nóti Andrásnak, Kohán szobrász barátjának író, újságíró és lapszerkesztő húgától - kaptam, lélektani elemzésben is gazdag tájékoztatást. Nóti András Kohánról készített mellszobra az akkor tizenkilenc éves ifjú művészt jó negyvenévesként ábrázolja, ez viszont szinte azonos az utolsó kiállításon ötvenöt éves, vonásaiban szenvedést, megviseltséget, és súlyos betegséget hordozó Kohán arcával. De valamiképp benne sejlik ebben a nagyszerű alkotásban a Kohánnak már ifjan megelőlegezett mesteri rang súlya és komolysága is. A szoborról készült fénykép évtizedeken át gondos őrzője volt Nagy Gusztáv, költő és tanárember, aki finom hangú akvarelleket is festett, s így értő szemmel kísérte Kohán Györgynek, ifjúkori barátjának pályáját, és életének tragikus gyulai végnapjait. De tán ennél a vergődő, ágybadöntő lelerílettségénél is irgalmatlanabb - mert még a halál ellenében lázadozóbb - volt Kohán György talpon járt búcsúja főiskolás idejének és a rájuk következő szegény-boldog éveinek Budapestjétől. Rótta senkire, semmire nem nézve óriás lépteivel az Andrássy utat a millenneumi emlékműig és vissza, aztán magát a körutat végestelen