Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Gyáni Gábor: Nyugtalan századvég. Az agrárszocializmus új megközelítése

szólam, hogy például a városi ipari munkásmozgalom, amely maga is éppen csak fomálódóban volt az 1890-es évtized elején, képes lelt volna kifejteni azt az erjesztő hatást, amelyet neki tulajdonítani szoktak. A szervezett városi munkásmozgalom behatolása az agrárproletár társadalmi egyesületek világába ténybeli, de nem döntő összetevője az eseményeknek - és inkább mint káros dogma nehezedik a kutatás vállára.

9 De az államhatalom magatartásában sem látni ekkor merőben új vonásokat. Igaz, a tömegakciók kirobbanására reagálva a helyi és központi hatalom nemegyszer valóban maga is hozzájárult a konfliktus elmérgesedéséhez. A konfliktuskezelés gyakorlatlansága folytán az indokoltnál, a maguk szempontjából ésszerűbnél keményebb hatósági erőszak maga is gerjeszthette a mozgalmakat. Érdekes lenne nyomon követni azt az államhatalom által az 1890-es évtizedben bejárt tanulási folyamatot, melynek során a hatalmi szervek hozzászoktak e tömegjelenségekhez, és rutint szereztek azok leszerelésében, az agrárproletár mozgalmak kezelésében. Erre, kezdetben, nem voltak felkészülve, hiszen - mint említettük - az ilyen megmozdulások nem tartoztak a kor szokványos történései sorába. A zavargás vagy a munkabeszüntetés már ekkor jellegzetesen városi, az ipari munkahelyhez kötődő jelenség. Egy szó mint száz: a külső kondicionáló körülmények puszta regisztrálása nem magyarázza a mozgalmak közvetlen indítékait. Újra kell tehát gondolni az egész történetet. Például azért, hogy tisztázódjék végre: Az ilyen és a hozzá hasonló felfogásra példa a következő idézet: "A paraszti osztályharc élesedésének indítékai mellett, az agrárszocialista mozgalmak kibontakozásához a döntő segítséget a magyar munkásosztály osztállyá szerveződése adta. A munkásosztály ideológiája, osztályharcának eredményei, harci tapasztalatai felkeltették (sic!) a paraszti dolgozó tömegek érdeklődését és helyzetük tarthatatlansága követésére (sic!) késztette őket." Majd néhány sorral arrább: Az MSZDP "vezetősége megértette a munkás-paraszt szövetség szükségességét is. Nagy gondot fordítottak a földmunkások körében végzett agitációs munka kiszélesítésére." Igaz, néhány oldallal később a szerző végül kénytelen megállapítani, hogy az érintett mozgalmakban "igen kevés volt a szocialista vonás" (kiemelés az eredetiben) és csupán azért voltak "szocialista jellegűek", mert tudatos érdekvédelmi célokat követtek! E logika értelmében tehát: minden úgymond "tudatos érdekvédelem" ab ovo szocialista, nyilván a nem tudatos érdekvédelem (ami nem tudni milyen) számít nem szocialistának. Ez a felfogás önmagáért beszél. Farkas József: Agrárszocialista mozgalmak 1890-1907. Szeged, 1968. 9. és 13.