Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Gyáni Gábor: Nyugtalan századvég. Az agrárszocializmus új megközelítése

hol is helyezhetők el e mozgalmak a fogalmi skálán, vajon politikai jellegű osztályharcról van itt szó, mint történészeink közül sokan vallják ma is, vagy gazdasági érdekvédelmi törekvések csupán, esetleg hagyományos népi zavargások megnyilvánulásai? Csupa megválaszolatlan, mert föl sem telt kérdés. Az új megközelítés során nem takaríthatjuk meg, hogy elmélyedjünk valamelyest a kollektív akciók, a tömegmozgalmak mára külön tudományterületté terebélyesedett historiográfiájában. Itt most csak néhány hasznosítható fogalmat és elemzési szempontot emelek ki ebből a gazdag szakirodalomból. Charles Tilly, amerikai történész dolgozta ki a kollektív erőszak historikumának talán legismertebb fogalmi tipológiáját. Megkülönbözteti a tömegakciók ún. kompetitív, reaktív, és proaktív formáit. Kompetitív címkével Tilly azokat a jelenségeket jelöli, melyek rendszerint a kora újkor századait kísérték végig, és a falusi vagy városi közösségeken belüli csoportkonfliktusokat foglalták magukba. Ezek között megemlíthetjük az egyes foglalkozási, felekezeti csoportok, lakóhelyi körök, baráti közösségek rivalizálásait és esetenkénti összeütközéseit, vagy az egyes települési egységek egymásközti nyílt összetűzéseit. Időben ezt követi az ún. reaktív forma, amely az államhatalom fokozódó centralizációja, vele a helyi autonómiák zsugorodása, és a tőkés piacgazdaság expanziója elleni védekezés jegyében folytatott kollektív fellépéseket fejezi ki. Az utóbbi klasszikus megnyilvánulása az éhséglázadás (food riot), amikor a gabona "igazságos" áron történő helyi, közösségi ellenőrzés melletti kiárusítására kerül sor a spekulációs áruértékesítés megakadályozása, a nagykereskedők raktárainak a kisajátítása eredményeképpen. De ide tartozik az adófizetés megtagadása, az adószedővel szembeni erőszak alkalmazása éppúgy, mint a kistulajdonos városi és falusi rétegek, melyek egzisztenciális helyzetét súlyosan érinti az ipari kapitalizmus térhódítása, megannyi erőszakos fellépése. Példa rá a 19. század eleji angliai gépromboló mozgalom.

10 Végül Tilly beszél az ún. proaktív formáról: ezen nem azt a fajta közösségi viselkedést érti, amely az elvesző hagyományos világ, az érvényét vesztő hagyományos privilégiumok és létformák védelméért mobilizálja a kisközösségeket. A 19. század derekától terjedő új, modern tiltakozási Ld. Gyáni Gábor: Közösség t5s inunkásradikalizmus. Valóság, 1984/7. 80 - 91.