Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Gyula első ismertetői, történetírói - Gyula város első történetírója: Ecsedy Gábor

Ézsaiás művét is. Talán tőle kapott történetbuvári ösztönzéseket. Kutatott a Békés vármegyei levéltárban, a gyulai és a békési református egyházi irattárban, magánkézen lévő történeti följegyzésekben és forrásul számbavette a helyi szájhagyományt is. Különlegességként emh'tjük, hogy a megyében elsőként vont be írásának bizonyítékai közé régészeti leleteket. Munkája nem remekmű, mégcsak azt sem mondhatjuk, hogy kiemelkedik a kor átlagából, inkább belesimul abba. Töredékes, mert számos történeti esemény nem jutott tudomására. Nyelvezete kissé nehézkes, mert nem nagyon élt a nyelvújítás vívmányaival, de erősen hatott rá a református kollégiumok akkoriban már elavuló latinsága. Hiányai és hibái ellenére érdekes és ami ennél fontosabb - történeti adatait tekintve - forrásértékű olvasmány a Gyulának polgári és egyházi állapotja a régibb s újabb időkben. Komáromy Miklós német-gyulai jegyző, aki két évvel Ecsedy után ismét megírta Gyula történetét, már járt úton haladhatott. írásműve rangosabb formában, önálló könyvben jelent meg (Gyula várossáról és a hajdani Gyula várról) Nagyváradon, de ez szűkebb olvasóközönség kezébe került, mint az országos folyóiratban kiadott tanulmány. A húsz évvel fiatalabb Komáromy a kéziratos források valamivel szélesebb körét használta, néhány korszerűbb történeti földolgozást olvasott, stílusa gördülékenyebb. Míg Ecsedy gondolatvilága természetszerűleg kötődik a XVIII. század természettudományos és latinos műveltségéhez, az övét már átjárta a reformkor szele. Mindezek mellett sem mondható, hogy rendszeres földolgozás, az átlagosnál kiválóbb mű lenne. Nem hagyhatjuk szó nélkül a kettőjük összehasonlítását megterhelő problémát sem. A kisvárosban bizonyára jól ismerték egymást, Komáromy mégsem idézi forrásai között Ecsedyt, pedig több részt szinte szóról szóra átmásolt. Még ott sem említi, ahol a református lelkészek sorában leírja a nevét, hogy mit alkotott, holott más jeles gyulaiak érdemeit előszámlálja. Másra, mint szakmai féltékenységre nem gondolhatunk. Nincs jele felekezeti elfogultságának sem, inkább felróható ez Scherernek, aki a katoükus Komáromy művével kezdi Gyula történetírásának taglalását. Ecsedy említése után többszörösen bővebben méltatja Komáromy munkáját és ismerteti életét. Nehezen hihetjük, hogy a két írás közti átfedést ne észlelte volna. Sem Ecsedy, sem Komáromy várostörténete nem volt elszigetelt jelenség. A szűkebb vidéknél, a Dél-Tiszántúlnál maradva, előttük majdnem száz esztendővel Markovicz Mátyás szarvasi evangélikus lelkész latin egy-