Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben

gyázása során nem fogta be lovait a gazda, hanem talicskával, kétkerekű taligával, esetleg az úgynevezett "kézi tragaccsal" bonyolította le ezt a kisebb anyagmozgatást. így volt ez számtalan terménybetakarítási munkafolyamatnál, valahányszor emellett szólt a gazdaságossági meggondolás, netán a lófogatú szállítóeszköz hiánya. Számtalan olyan, kis gazdaság volt ebben a községben is, melynél hiányzott a lófogat. Áthidaló megoldásként bevált gyakorlat volt a kölcsönzés, vagy az úgynevezett "összefogás". (Két, vagy több "egylovas" gazda összefogott minden olyan nagyobb feladatnál, amit külön-külön semmiképpen sem tudtak volna elvégezni.) így történt ez az őszi mélyszántás, a vetés, a hordás és jelentősebb terményszállítás alkalmával, amidőn nemcsak a nagyobb igavonó erő miatt jött jól a segítség, hanem a nehezebb rakodási munkák miatt is. Rendkívül fontos szerepük volt a jószomszédi, illetve rokoni kapcsolatoknak. A termények, különféle anyagok és szálas takarmányok szállításának fent említett legegyszerűbb eszközein túl a legfontosabb eszköznek volt tekinthető a közönséges "lőcsös" kocsi. Ennek vontatására, megint csak az anyagi helyzettől függően a szamár, öszvér, tehén, tinó, ökör, nagyobb gazdaságokban esetleg a bivaly jöhetett számításba. A szállítás módja a termény-féleségtől függően lehetett ömlesztett, zsákos, szálasok esetében pedig a vendégoldalas, "rudasfás" megoldás. Egészen egyedi megoldás volt a szénaboglyák, vagy "szárkúpok" vontatós ("bolondkocsis") szállítása, amit elsősorban nehéz, sáros talajviszonyok idején alkalmaztak nagyobb gyakorisággal. A szállítási munkafolyamatok közül külön említést kell tenni a gabonakévék, a szénafélék és a kukoricaszár-kévék kocsival való behordásáról. A jó kocsirakomány, az asztag, a kazal és a szárkúp elkészítése apáról fiúra szálló tudománynak volt tekinthető, ami rangot, tekintélyt jelentett az illető parasztember számára. A hibásan megrakott kocsi felborult, a kazal eldőlt és nemegyszer komoly baleset forrása lehetett. 4./ A mezei munkások kinti étkezése Pusztaföldvár község települési adottságai a mezőgazdasági művelés alatt álló területek megközelíthetősége szempontjából kedvezőnek tekinthetők. A faluban, illetve az uradalmi majorság területén lakó munkásoknak 2-4 km-nél távolabbra nem kellett kijárniuk naponta. Ebből