Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A battonyai szerbek optálása 1923-1930

nyomára akadtunk az ügy lényegének. Battonyán is, mint mindenütt, a földreform végrehajtására bizottságot kellett "kiküldeni. Elnöke a járásbíróság vezetője volt. 1923. március 16-án Purgly Emil főispánhoz intézett bizalmas jelzetű levelében jelenti, hogy a főispán'március 11-én kelt rendeletének eleget téve, a vezetése alatt álló tárgyaló bizottság "...az idegen nemzetiségűek földhöz juttatásánál az egész vonalon azt a szempontot juttatta érvényre, hogy a csonkaország határszélén fekvő Battonya községben a nem magyarajkú lakosság földhöz juttatása nemzeti szempontból meg nem engedhető... Ehhez képest csak a feltétlenül kifogástalan viselkedésű nem magyar ajkú hadirokkantakkal és hadiözvegyekkel, valamint a legalább kisezüst vitézségi érmet nyert idegen ajkú volt katonákkal tettünk kivételt, s ezekkel is csak annyiban, amennyiben megállapítást nyert, hogy a kivándorlási mozgalomban nem vesznek részt." Hozzáfűzte még a járásbíróság elnöke a következőt: Battonyán 762 egyén fog földhöz jutni és ezek között nem magyar ajkú csak 30 van, mégpedig 28 hadirokkant és hadiözvegy és 2 vitézségi éremmel bíró. Novobattonyán a telepeseknek nehéz küzdelmet kellett vívniok a kenyér megszerzéséért. Egy emlékezetes esetet idézünk: az első vetés után az aratás következett. Úgy végezték el, amint azt Battonyán megszokták. Lekaszálták, kévébe kötötték, majd keresztekbe rakták a kenyérnekvaló gabonát. Amint ezzel elkészültek, jött egy óriási vihar és néhány percen belül úgyszólván megsemmisítette a termést. Fölmerül a kérdés, hogy a battonyai eltelepülőknél, akik túlnyomó részt kétkezi földmunkások, adott esetben kisbérlők voltak, a szerb irányú hazafias érzés, nacionalizmus szerepet játszott-e? Bizonyosan nem tudjuk. Hiszen a nacionalizmus még ebben az időben is jobbára a tanultabb osztályokhoz kötődik. Hazát cseréltek, aminek ára battonyai mivoltuk elvesztése lett, hiszen sokan otthagyták Novobattonyát és szerteszét kerestek és találtak maguknak helyet Jugoszlávia különböző részein. Ha az a nemzedék, amelyik Battonyáról eltelepült, nem is, a következő nemzedék már túlnyomó részt a szerb iskolákban vált hazafivá.