Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A battonyai szerbek optálása 1923-1930

várahatóságok, az elszállítandó jószágok egészségügyi vizsgálata ügyében a földművelésügyi minisztérium jártak eT. Magyar szempontból az ügy lebonyolításának nemzetpolitikai jelentőséget tulajdonítottak a kormányzat szervei. A főispánok bizalmas intézkedéseikben hangsúlyozták; az elköltözők ház- és földingatlanainak az új országhatár mentében megbízható magyarok kezébe adását. De érthetően nem zárkóztak el pl. Battonyán sem attól, hogy az ingatlanokat, főképp a házakat a szerb és a román lakosság vásárolja meg a magyarok mellett. Az eltávozni vágyókból nem is kevesen már 1920-ban, amíg lazább volt mindkét oldalon a határfelügyelet, Romániába és az új SHS (Szerb-Horvát-Szlavón) államba jónéhányan elköltöztek, ill. ellenkező irányból özönlöttek a magyarok. Az optálás és az azzal kapcsolatos előkészületek szervezése 1921 végén 1922 elején indult meg Csanád megyében. Úgy emlékeznek reá, hogy számosan azonnal határoztak. Sokan még bizonytalanok voltak. Voltak, akik titokban tartották és csak családi körben, a legközelebbi rokonságon belül beszéltek róla. Készülődtek és tanakodtak: mit is vigyenek magukkal, mi a felesleges. Akik döntöttek, kezdték ingóságaik egy részének eladogatását, minek következtében a házi felszerelések olcsón keltek el. Következett a legnagyobb gond: a ház és a föld. Néhányan úgy döntöttek, hogy egyiket sem adják el, átköltöznek Romániába vagy az új SHS államba, de csak ide, a határon túl, a közelbe, majd onnan rendszeresen haza jőve, akár a saját házukban, vagy ha azt már eladták, a rokonoknál meghúzódva gazdálkodnak, odaát is kapnak majd földet, szereznek házat, és vagyonosodnak itt is, ott is. A bátorításban, de a lebeszélésben sem volt hiány Battonyán. Jelentkezett egy szabadkai ügyvéd is, többször megfordult a községben, igyekezett rábeszélni a szerbeket, rámutatva, hogy a szerb állam földet, házat, talán még jószágot is ad, csak menjenek. Az akcióra az egyház is áldását adta, mármint a görögkeleti ortodox szerb egyház, melynek egyik lelkésze különösképpen tevékenykedett és úgy tűnik ki, hogy maga is a kiköltözőkkel távozott az új helyre, Macedóniába. Az egyháziakban bizonyos, hogy valamiféle szorongás is úrrá lett: az egyházközség híveket veszít. De általános volt a remény, hogy jobb dolguk lesz az elköltözőknek. Annyi sok szomorúság és bánat érte az embereket: a háború a veszteségekkel, a proletárdiktatúra megpróbáltatásai. Az utóbbi időszakból a hitükhöz, egyházukhoz hű szerbekben, románokban, magyarokban nyomot hagyott Battonyán is az iskolai keresztek eltávolítása, a hitoktatás eltörlése. A Tanács-