Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A battonyai szerbek optálása 1923-1930

köztársaság rövid ideig tartó helyi uralma a fenyegetettség érzését keltette a lakosság többségében. A román megszállás időszaka is tele volt feszültséggel. A megszállókkal a község román és szerb lakossága általában békés viszonyt alakított ki; nem így a magyarok. A lakosság szerencséjére konfliktusok nélkül múlott el ez is. Az optálásnak egyik oka a Battonyán is kiegyenlítetlen gazdasági, társadalmi viszonyokban található. A kiegyezés után, Csanádban főként a három népesebb helységben: Makón, Nagylakon és Battonyán a mezővárosi irányba ható fejlődés indult meg. A századfordulóra Battonyának közel tizenháromezer fő lett a lakossága. Sokat lendített az 1882-ben megnyitott vasút, amely ezt a községet az eddiginél még szorosabb kapcsolatba hozta Araddal és egyáltalán Csanád megyével, egészen a megyeközpontig, Makóig. Állandóan több száz embernek adott kenyeret az 1886-ban létesített dohánybeváltó, 1870-ben alapították az első gőzmalmot, 1885-ben bankot nyitottak, a nyolcvanas évek közepén utcai világítást rendszeresítettek, 1911-ben áramszolgáltatás indult meg, 1889-ben artézi kutat fúrtak. 1893-1913 közt számos iskola épült, többek között a polgári fiú és a Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek polgári leányiskolája. Kaszinót alapítottak, dalárda, nyomda működött és 1891-1914 évek között újságot adtak ki. Az egyházak iskolahálózatot létesítettek és a szükségletnek megfelelően a község, majd az állam segítségével fejlődtek az alsó fokú és az iparostanoncképző iskolák. Már a századvége előtt munkás és paraszt olvasókör is alakult. A századforduló éveiben egy rendezett, élénk vásárokkal és heti piaccal rendelkező vidéki mezőváros képét mutatta Battonya. A régió piacközpontja Arad volt. Az előbb jelzett tények és jelenségek dacára a kiegyezés után, mint általában Magyarországon, a tőkés termelés viszonylagosan elmaradt fejlődése lassú előhaladást eredményezett a gazdaságban és a társadalomban. Csanád megyében és Battonyán mindennek néhány jelenségére mutatunk rá. A megyében a század végén a gazdaságok száma 8876, 177 145 kh földdel. Száz holdon felüli birtokkal 122 gazdaság rendelkezik 77 514 kh-val. A fennmaradó 8754 gazdaság birtokában közel 100 000 kh van. Még feltűnőbb az aránytalanság, ha az 1 - 5 holdas gazdaságok számát vesszük szemügyre: 4109 ilyen gazdaság van s ezek kezében csak 4232 kh-at találunk. A gazdagparaszti rétegekben (50-100 holdas kategória) 317-en vannak, ami nem nagy szám, 21 630 hold területtel. A földterület több mint felén mezőgazdasági munkásokkal és cselédekkel dolgoztatnak.