Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

gát, miként vélekedik a Körös-Berettyó folyók szabályozása tárgyában 1855. november 30-án kelt előterjesztésében: "... a régi meder elzárása után nemcsak Gyula városa, hanem az egész régi Körös medrének parti birtokosai, egy eleven és bizonyos mértékben és időben hajózható folyó jótékonyságától megfosztva, egy bűzhödt vizet tartalmazó holt medret nyerendenek, vagy ha ezen régi mederbe zsilipek segélyével vizet bocsajtani lehetne is, ezen zsilipek építése és a régi holt medrek csatornázása az egész meder szabályozásával csaknem felérő újabb költségeket fognak okozni ; mindezen körülményeknek minden oldalról való gondos megfontolása után kétségkívülinek látszik, hogy egy Gyula városán kivül vezetendő új medernek kiásása még azon esetben sem bírna előnnyel a régi meder szabályozása felett, ha a Gyulán keresztül eszközlendő kisajátítások még egyszer annyiba kerülnének is, mint amennyibe kerülnek." A "Nagy-csatorna" mindezek ellenére, óriási erőfeszítések árán, végül is megépült, munkálatait 1857-ben Ferenc József és Erzsébet királyné is megszemlélte. A régi meder, az Élővízcsatorna viszont Bodoki jóslatát beteljesítve, a három város örök és megoldhatatlan gondjaként nyelte s nyeli a súlyos milliókat. A Békés-Gyula csatorna építésével kezdődött el tehát az átfogó szabályozás végrehajtása, amelyben Bodoki Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett. Wenckheim László báró támogatásával sorra szervezte az ármentesítő társulatokat. Ö állította talpra s dolgozta ki a Hosszúfoki, az Ivánfenéki, a Berettyói és a Fehér-Körösi társulatok alapszabályait, jogi és műszaki szempontjait. Hatalmas munkát végzett, hiszen nevéhez fűződik annak a XVIII. sz. végén megindult s jó fél évszázadig vajúdó tervnek a részletes kidolgozása és megvalósítása, amelyet a Körösök és a Berettyó vízrendszerének egységes szabályozása néven jegyez a szakmai történetírás. Az 1855 és 1861 között végzett munkálatok során 135 folyókanyar átvágást hajtottak végre, s a mérnöki precizitással följegyzett adatok szerint 7.349.126 köböl földet mozgattak meg kézi erővel. A hatvanas évek aszályos időjárása és a pénzügyi nehézségek visszafogták a szabályozás lendületét, de korai halála is közrejátszott abban, hogy a tervek befejezésében mások is vezető szerephez jussanak. Mégis, ha egyáltalán lehet egy ilyen nagy vállalkozásban személyeket kiemelni, övé az érdemek java része abban, hogy a Körösök völgyében 25 %-kal nőtt a szántóföldek aránya, javultak a közegészségügyi állapotok, gyarapodott a lélekszám.