Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Bodoki sokat dolgozott s valószínű, hogy túlhajtott, szellemileg és fizikailag is megerőltető munkája okozta korai halálát. A Nagy-Sárrét lecsapolása után Füzesgyarmat és Biharnagybajom között utat nyitottak, s az út nyomvonalának kijelölésére 1868. december 10-én a helyszínre utazott. Az értekezlet után Bajomból Rábé felé menet kocsiján szívszélhűdést kapott s meghalt. Halála nagy veszteség volt a szabályozások ügyére. Fő életművének értékét növeli, hogy szakmai vélemények szerint a magyarországi vízszabályozások sorában ez volt a műszakilag legjobban sikerült alkotás. További, figyelemre méltó tény, hogy a Tiszaszabályozó Társulat felbomlása után úrrá tudott lenni a nehézségeken, s a Körös-völgyben hét társulatot szervezett és fogott egybe. Még a pénzügyi gondok sem akadályozhatták meg sikereiben, pedig itt minden terhet a társulatok viseltek, a kormányzat ugyanis (a Tisza esetével ellentétben) nem nyújtott anyagi támogatást. Tevékenysége nem korlátozódott a szabályozásokra. 1849-ben, a szabadságharc bukása után a császári hivatalnokok Gyulán is összegyűjtötték és megsemmisítették a forradalmi és ellenzéki iratokat. Az erről szóló feljegyzések között is szerepel Bodoki neve, mint a Békés megyei Kaszinó "levéltárnoka". 1863-ban Wenckheim Lászlóval együtt ő volt a Békés megyei Takarékpénztári Egyesület kezdeményezője, alapítója, majd haláláig vezérigazgatója. Betöltötte a Békési Református Egyházmegye főgondnoki tisztét is. E tiszteletbeli pozíció elnyerésében nyilván közrejátszottak a családi tradíciók is, hiszen apai ágon mind nagyapja, mind dédapja lelkész volt. Az egykori Fehér-Körös balpartján mintagazdaságot létesített, s mint jeles gabonanemesítő érmet is nyert a mezőgazdasági kiállításon. A hajdani gazdaság központját, a "Bodoki-majort", ma hatalmas fák jelzik az Élővízcsatorna partján. Köztiszteletben álló, megbecsült személy volt Gyulán és a megyében egyaránt; későbbi méltatóitól csak jót hallunk róla. "Jeles képzettségénél, ritka szorgalmánál és helyi tapasztalatánál fogva az érdekeltség osztatlan bizalmának örvendett" - írja róla Gallacz János, a milleneumra kiadott társulati monográfia szerzője. Kétségtelen, hogy tehetsége, tudása, széles látóköre és kiváló szervező készsége alkalmassá tette volna nagyobb feladatok ellátására is. Hiába volt azonban az országos politikában is szerepet vállalt Wenckheimnek biztatása, Bodoki Gyulán maradt. Szakmai profizmus, euró-