Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

HARRUCKERN JÁNOS GYÖRGY (1664-1742) Harruckern báró nem volt született arisztokrata, tehetsége emelte sikeres hivatali pálya eredményeként a birodalmi, illetve a magyarországi arisztokrácia sorába. Családja Felső-Ausztriából származott. (Egy Harruck nevű településből ered a Harrucker név, amelyhez csak utóbb tapadt az "n" hangzó.) Apja takácsmester volt Schenkenfelden mezővárosban. Fia taníttatásáról gondoskodott, majd rokoni kapcsolatok révén sikerült hivatalhoz is juttatnia. Harruckern János György előmenetelét az abszolutista államhatalom szolgálatában lényegében polgári erények, gazdasági, pénzügyi ismeretei, szervezői, vállalkozói tehetsége segítették elő. Munkája eredményességét elismerték, becsületét feddhetetlennek találták. Először az alsó-ausztriai udvari kamara számvevőségénél működött, de hamarosan a főhadbiztossághoz került, ahol a hadseregélelmezés ügyeit intézve jutott egyre magasabb posztokra. 1697-ben az aradi vár építéséhez rendelték, mint kamarai biztost. Ez alkalommal járt először Békés vármegyében és láthatta későbbi birtokait, amelyek akkor még kamarai kezelésben voltak. A spanyol örökösödési háborúban 1701-től alezredesi rangban Itáliában, majd 1708-tól Németalföldön vezette a hadsereg élelmezését. 1710-ben udvari kamarai tanácsosnak nevezték ki. Hadseregélelmezési reformja Savoyai Jenő hadseregében a török háború idején (1716-1718) jelentős megtakarításokat eredményezett az udvarnak. III. Károly császár Harruckern érdemeit 1718-ban birodalmi lovagi diplomával jutalmazta, 1719-ben pedig engedélyezte számára, 30 évi szolgálata elismeréseképpen, a Harruckern által kért jutalmat. Harruckern a kincstár budai vízimalmát, vagy pedig a gyulai uradalmat szerette volna megkapni. Az udvari kamara 24 ezer forintban állapította meg a Harruckernnek járó összeget, és ennek fejében a kamarai igazgatás alatt álló gyulai uradalom átadását javasolta. Mivel a kiküldött vizsgálóbiztosok jelentései alapján a gyulai birtok értékét végül 37 ezer forintra becsülték, a különbözetet Harruckern 1722-ben megtérítette a kincstárnak. Ugyanabban az évben elnyerte az indigenátust (honosítás), és miután így magyarországi birtoklásának jogi akadálya elhárult, 1723. május 3-án kiállították részére a királyi adománylevelet, végül sor kerülhetett a nagyváradi káptalan által végzett ünnepélyes birtokba iktatásra. 1729-ben megkapta a magyar bárói címet, Békés megyében pedig teljessé tette hatalmát főispáni kinevezése 1732-ben.