Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Eleinte évente kétszer, szükség esetén többször is ellátogatott Bécsből távoli birtokára, utolsó éveiben betegeskedése miatt már fiára, Ferenc Domokosra kellett ruháznia a birtok ellenőrzésének feladatát. Elégedetten, sikeres életutat maga mögött hagyva fogadhatta a halált, testét Bécsben a Stephansdóm kriptájában helyezték nyugalomra. Míg fia hétköznapjaiba, főként gyulai szórakozásaiba meglehetős bepillantást engednek egy ferences szerzetes följegyzései, Harruckern János Györgyről, az emberről a szikár életrajzi adatokból alig tudhatunk meg valamit is. Az utókor emlékezetére elsősorban azért a szerepéért tarthat számot, amelyet földesúrként Békés vármegye vidékének (birtoka ugyanis a megye területének 4/5-ét foglalta magában, átnyúlt a szomszédos Csongrád és Csanád megyékbe is) XVIII. századi újjáépítésében, benépesítésében, tehát egy demográfiai és gazdasági növekedést hozó időszak kibontakozásának elősegítésében játszott. Harruckern János György (és fia) érdemeit már Tessedik Sámuel igen részletesen és pontosan összegezte: "... itt eleintén senki sem akart lakos lenni, mivel az ember a mindenkori háborúságnak vérengzésétül félt. De ez a békességes tűrő úr tudott utat s módot találni, hogy Magyarországnak minden tartományibul, sőt még némely idegen országokbul is, úgymint Németország Sváb, Frank és Rajna kerületeibül is ide embereket hívott. A vallásnak szabad gyakorlása megengedtetvén az új lakóknak; mindenféle nemzet, magyar, német, tót, rác, és oláh barátságosan fel- s bevétetett; mindazáltal mindenik nemzetnek, mindenik vallásbélinek különösen kimutatott helyen kellett megtelepedni. (...) Harruckern! Ez az ő jobbágyinak még a sírban is mindenkor drága és szerető földesúrok, minden jobbágyának atyja s oltalmazója. Ez az úr igen kevés adót s robotot kívánt tőlök; ellenben az ő szerető jobbágyinak víg kedvvel tett szükséges szolgalatjukat örömmel szemlélte. Az uraság részére tartozandó adónak s dolognak készpénzbeli fizetését önnönmagokra bízván, az ő jószágán szállott új lakóit a kifizetés és gyarapodás eránt oly erős fundamentumra helyeztette, mely még mai napig is fennáll. Úgy az uraság tisztjei között, valamint is az ő jobbágyi között, leghasznosabb rendeléseket szerzett... Ezáltal,... a jobbágyok majd oly állapotban helyeztettek (leginkább a megszállott igen szegény emberek), hogy minden uraság részére tartozandó adót, robotot, tizedet és jószágbéli bért, készpénzzel kifizethették; és kevés esztendők alatt a puszta üres felfogott jószágon tizenöt majd egészen új helységek épültek fel, mely azoknak hihetetlenül tetszik, akik azokat nem látták volt."