Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

dést. A testőrségből kilépő Bessenyei György Mária Terézia haláláig az udvarhoz kötődött, számos nemes vagy értelmiségi előtt II. József uralkodása nyitotta meg a hivatalokat és iskolákat (Kazinczy, Hajnóczy stb.). A jozefinus uralom végül mégis megosztotta a hivek sorát, a hazai érdekeket sértő intézkedések, de különösen a nyelvrendelet után sokan vonták meg az államtól bizalmukat s vonultak ellenzékbe, vagy legalábbis passzivitásba. Ez utóbbiak álláspontja sokban közelíthetett a hagyományos rendi ellenzékéhez, legfeljebb érveikben igyekeztek a filozófia elveire hivatkozni (ami a rendi ellenzéktől sem volt idegen), így szűkült a filozófia nemzetfogalma a kiváltságosokra (amelylyel szemben még a nyelvi-nemzet formálására tett kísérletek sem vezettek eredményre), váltak az abszolutizmus önkényét bíráló törekvések a rendi jogok szószólóivá, formálódott a nyelvi-kulturális mozgalom az idegenek és a nemzetiségiek kezdődő lebecsülésének eszközévé. Amikor József halála után a hazai elégedetlenség - az országgyűlés előkészítése majd munkája során - széles mozgalommá terebélyesedett, ebben egyre gyengébben érvényesült a rendiség felvilágosult változatának a hangja, s a háttérbe szoruló belső, társadalmi reformcélkitűzések helyére egyre inkább a nemzeti önállóságra, a rendi nemzet befolyásának növelésére irányuló követelések kerültek. Azokat a pozitívumokat pedig, amelyek a felvilágosult rendi gárda hatására a gazdaságpolitikai programba belekerültek (önálló vámigazgatás, a termelés belső színvonalának emelése), az országgyűlés által kiküldött bizottság munkájának befejeződése tolta félre. A magyar jozefinistáknak a császár mellett haláláig kitartó szűk kis csoportja s a rendi felvilágosodás néhány előrelátóbb tagja kiábrándultan hagyta el a reakcióba fordult nemesi-nemzeti mozgalmat. Pedig ekkorra szinte minden támaszt elveszítettek. II. Lipót, bár uralkodása nem nélkülözött bizonyos felvilágosult abszolutisztikus vonásokat, szembefordult bátyja politikai módszereivel s természetesen annak támogatóira sem tartott igényt, Ferenc pedig egyenesen az abszolutizmus klasszikus, a reformokat ellenző változatához nyúlt vissza. A volt jozefinisták utolsó lehetősége az udvarral szögesen szembeforduló jakobinus mozgalomhoz való csatlakozás maradt, ami néhányuknak életébe került, politikai pályafutását azonban a többieknek is lezárta. József rendeleteinek visszavonása ellenére a felvilágosult abszolutizmus korszaka hazánkban nem múlhatott el nyomtalanul. A fejlődés egy sor területen lényegesen túlhaladta az 1780-i állapotot. Többé nem