Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

avatkoztak be a gazdasági élet addig magára hagyott folyamatába, hogy ne csak jövedelmét, de termékeit is az állam szolgálatába állíthassák. Az iparban az új, céhenkívüli üzemforma (manufaktúra) kapott tőlük támogatást, a mezőgazdaságban új, nagyobb hozamú növény- és állatfajták meghonosítására ösztönöztek. Az államigazgatásban igyekeztek háttérbe szorítani a hivatalnokok szűk rendi érdekeinek érvényesülését, a parasztságot rendeletek sorával próbálták védelmezni a birtokosok önkényes követeléseivel szemben. Iskolapolitikájuk, a könyvkiadás, az egyesületek létrejöttének támogatása a kulturális élet fellendülését célozta. József politikájától a felvilágosodás eredeti nézeteinek érvényesítése sem volt idegen: az egyház háttérbe szorítása, igazságszolgáltatási elvei többé-kevésbé összhangban álltak a filozófia követelményeivel. Mindez persze nem jelentette a feudalizmus megszüntetésének szándékát: a jobbágyrendelet és a parasztságot védő más intézkedések sora nem hozott jobbágyfelszabadítást, a türelmi rendeletet sem értelmezhetjük a vallásszabadság bevezetéseként, de az igazságszolgáltatás reformjai sem hozták meg a törvény előtti egyenlőség érvényesülését. Végső céljuk a fenálló rend megerősítése, a felzárkózás elősegítése volt. A felvilágosult abszolutizmus magyarországi hívei elsősorban maguk sem elméleti megfontolásból álltak az udvar politikája mellé. Az új tendencia első hívei a kormányszékek magasabb hivatalnokai közül kerültek ki. Festetich Pál a magyar kancellária, majd kamara tisztségviselője az úrbéri rendelet kibocsátásában játszott szerepet. Niczky Kristóf a magyar kancellária tanácsosa, majd tárnokmester később a helytartótanácsi munka ésszerűsítésével tüntette ki magát, de körükbe több hazai értelmiségi is tartozott (Kollár Ádám, Benczúr József stb.), akik az állam (az uralkodó) korlátlan hatalmának hangoztatásával elsősorban az egyház-, másodsorban a nemességellenes lépéseket igyekeztek igazolni. E politikusok azonban nem lehettek népszerűek a hazai közéletben, állásfoglalásaik többnyire ellenállást váltottak ki a rendek soraiban. A hagyományokhoz való ragaszkodás azonban végül mozgásképtelenné tette a hazai kiváltságosok tömegét, amely nem tudott alkalmazkodni az új követelményekhez. Csak kevesen akadtak, akik a filozófia gondolatiságából maguk is az újítás szándékát merítették. A hazai felvilágosodás nemesi változata a szépirodalom lapjain és a nyelvi mozgalomban született meg, hogy a politika és alkotmányjog kérdésein át jusson el a közgazdaság és az oktatásügy területéig. Bár ezen irányzat célkitűzéseit nem azonosította az udvaréval, párhuzamaik nem zárták ki az együttműkö-