Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

is megvetette a gimnázium alapjait. Amiként a szenvedélyesen szeretett iskolai munkától sem tudott megválni, úgy arról sem mondott le, hogy mindent megtegyen hazája jobb megismertetéséért. 1813-ban a Prágában kiadott Hesperus című folyóiratban tette közzé újabb javaslatait. Bevezető gondolataiban sokban még Bél Mátyás és a Hungarus-értelmiség legjobbjainak törekvései fogalmazódnak meg újra: amikor az osztrák császárságban tudós gondolkodók egyesült erőfeszítései eredményeként fellendülőben vannak a tudományok, a leghasznosabb és legszebb szakok egyikét, a magyar haza földrajzát teljesen elhanyagolják. Ennek következtében a természeti kincsekben és szépségekben olyannyira gazdag Magyarország sok kül- és belföldi számára máig is terra incognita. A külföldi tudósok, utazók híradásai többnyire rövidek, korábbi munkák állításait ismétlik, még a legjobb külföldi földrajzi összefoglalások is csak valami eltorzított képet adnak az országról. Nem mi magyarok vagyunk-e felelősek ezért - teszi fel a kérdést -, akik hazánk jobb és pontosabb megismertetésével oly kevéssé törődünk. Számos kitűnő előmunkálat után is nehéz helyzetben vannak azok, akik összegző feldolgozást akarnak készíteni, mivel nagy hiány mutatkozik tiszta és gazdag forrásokban. Leginkább egy topográfiai gyűjtemény kialakítása segíthetne, amelyben minden gondolkodó fő nehézség nélkül elhelyezhetné mindazt, ami figyelemre méltót saját maga látott, hallott és biztos forrásokból merített lakhelyéről és környékéről, vagy más általa bejárt vidékről. Ezzel egy topográfiai társaság felállítását is kezdeményezte, amelynek tervét már régóta forgatta fejében. Remélte, hogy létrejön egy kizárólag Magyarország földrajzával foglalkozó tudományos intézmény. Elképzelései ismertetése után azt is pontosan körvonalazta, hogy milyen írásokat szeretne kapni a topográfiai gyűjtemény számára, ezért 13 pontba foglalt, részletes tervezetet közölt arról, hogy mit kellene tartalmaznia egy "topográfiai-statisztikai helyleírásnak". A folyóirat kiadója, Carl Christian André, brünni tanár és közgazdász a cikkhez fűzött megjegyzésében megállapította, hogy Skolka felvetése olyan kitűnő és maga a tervezet is annyira jó, hogy csak azt lehet kívánni: sokan legyenek, akik hajlandók megvalósításában részt venni. Bár ebben a cikkében Skolka még azt írta, hogy új állomáshelye, Bács megye helységeit és legérdekesebb vidékeit szándékozik apránként leírni, amikor tervezete gyakorlati megvalósításával mintát kívánt adni, mégis előbbi működési helyéhez, korábbi dolgozatához nyúlt vissza. Berény leírását bővítette terjedelmes monográfiává, ebbe az írásába próbálva belefoglalni mind-