Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

építstt, gazdálkodó és élő falvakról kialakított koncepciója mutatja. Az ifjabb Tessedik sokat kutatott és szétágazó munkásságával azonban nem célunk részletesen foglalkozni, itt csupán Békás vármegye megismertetésében játszott szerepére utalhatunk. Ű volt az első olyan értelmiségi szakember a megyében, aki hírnevet szerzett, kivívta a külföldi és a belföldi tudományos közvélemény elismerését, sőt - ha az államhatalomtól nem is kapott elegendő támogatást Szarvason felállított gyakorlati gazdasági ipariskolája fenntartásához - többször részesült uralkodói elismerésben, dicséretben. Gazdászati, iskolaszervezői és tudományos eredményei tevékenysége színhelyére, Szarvas mezővárosra és a környező vidékre is felhívták a figyelmet. Tessedik fő művei nem honismereti munkák, nem írt leírást a megyéről. Ebbe a műfajba csak a Szarvasi nevezetességek című, kéziratban maradt írása tartozik, amelyben nem szorítkozik a fontosabb események krónikási rögzítésére, hanem az egyes események gyakran alkalmat adnak nski véleménye, nézetei kifejtésére is. Ezen túl azonban számos írásában felbukkan Szarvas, a Békés megyei Harruckern uradalom, vagy a Tessedik által jól ismert tiszántúli vidék, részint tevékenységének színhelyeként,; részint reformtervei gyakorlati megvalósítására kiválasztott ideális terepkánt, végül előszeretettel veszi innen példáit is. A parasztember Magyarországben című könyvében az itteni gazdálkodás, népélet és művelődési viszonyok kritikus bemutatásával igyekezett bizonyítani az elmaradottság, a káros szokások és a tudatlanság megszüntetéséhez vezető ésszerű rendszabályok és reformok bevezetésének szükségességét. Kora problémáinak megértése és feltárása céljából a történeti folyamatokra is figyelmet fordított, szembeállította egymással a múltat és a jelent. A XVIII. század első évtizedeitől kiindulva felvázolta a Harruckern uradalom területén az 1780-as évekig bekövetkezett fő változásokat, képet adva a korábban "magyar Kánaán"-nak nevezett vidék metamorfózisáról. Látta az időközben végbement fejlődést, a népesség sokszorosára növekedését, öt-tízezer lakosú helységek létrejöttét, a jobbágyok kedvező helyzetét a Harruckernek birtokán (ezt követendő példaként állítja olvasói elé), de főleg a szaporodó gondokat: az extenzív gazdálkodást nem lehet a régi módon sokáig folytatni, nincs mód a művelés alá vett földterület további kiterjesztésére, a gabonatermelés térhódításának az o vidéken dívó szilaj állattartás látja kárát, gátat állít a fejlődés elé az újraosztásos földközösség és a nyomáskényszer, a régi településmód és határhasználat stb. Ha Markovicz korábban arról számolt bc, hogy "nem-