Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)
AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ
'FEL KELL KUTATNI AZ OKOKAT IS..." (Válságkép és reformprogram egy Comenius-műben) Válságos korban, feszült viszonyok közepette, 1654-ben írta meg a neves cseh pedagógus, a sárospataki református kollégium professzora, Johannes Amos Comenius (Jan Amos Komensky) a Gentis félicitas című röpiratát. Kétség és remény, nyugtalanság és nagy várakozás töltötte el ekkor a királyi Magyarország és Erdély közvéleményét, csak az ország közepén terpeszkedő török hódoltság volt mozdulatlan és mozdíthatatlan. A szétdarabolt országrészek különböző felekezetű politikusai egy gondolatban megegyeztek: mindenki tudta, hogy az ország labilis egyensúlya, kritikus politikai helyzete hosszú távon tarthatatlan, s mielőbb kivezető utat kell találni a szorongató helyzetből. Török expanzió, "rákháton" segítséget hozó "szövetséges", nyomorgó jobbágyok, vallásukban háborgatott protestánsok, elhanyagolt gazdasági élet: ez volt a mérleg egyik oldalán. A másikon: bizakodás a Rákóczi-házban, a nemzeti királyság eszméjébe vetett hit, az északkeleti országrész és Erdély életerejére történő támaszkodás jelentett reménysugarat s némi optimizmust a jövőt illetően. Ebben a helyzetben kereste Comenius a kibontakozás esélyeit, a magyarság boldogulásának útját. Az írás azért is különlegesen tanulságos, mert bizonyos mértékig külső szemmel nézte az országot, amelynek nyelvét jól ismerte, népét szerette, de mégiscsak "Európa fia" volt a széles látókörű humanista tudós. Joggal hangsúlyozta Kovács Endre, a magyar Comenius-kutatás egyik úttörője, hogy e röpirat gondolatai mögött "ott érezzük Comenius több évtizedes emigrációs bolyongásait, utazgatásainak gazdag tapasztalatait és ezek alapján a mi viszonyaink éles szemű megfigyelését. A boldog és boldogtalan népek egymással való szembeállítása mögött ... az akkori Nyugat-Európa és Kelet-Európa ellentétét kell látnunk". A Gentis félicitas a felelősségteljes politikai gondolkodás olyan megnyilvánulása volt, amely nemcsak a kortársaknak, hanem az utódoknak is hasznos tanácsokat közvetít, tanulságait pedig már csak azért is érdemes számbavennünk, mert kevéssé épültek be nemzeti közgondolkodásunkba. Az éleslátású tudósnak négy évi magyarországi tartózkodás elég volt arra, hogy belülről is megismerje az ország állapotát s a nemzeti boldogulás útját autentikusan tudja felvázolni.