Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ADALÉKOK A KÖRÖS-VIDÉK TÖRTÉNETÉHEZ

ADATOK A KÖRÖS-VIDÉK XVIII. SZÁZADI SERTÉSTARTÁSÁRÓL ÉS A SERTÉSKERESKEDELEMRÖL A Sárrét és peremvidéke sertéstartását vizsgálva, szükségesnek tartottam, hogy a sertéstartás történeti néprajzi adatait is felkutassam. Munkám során a debreceni és gyulai megyei levéltárakban meglepően sok adatot találtam a makkoltatásra és a kereskedelemre vonatkozóan. A szakirodalomban eddig is ismert volt, hogy Békés megye É-i és K-i területeiről - szórványosan szinte a trianoni békediktátumig - jelentős létszámú sertésnyájakat hajtottak makkoltatni a Bihar és Béli hegységbe. Terjedelmi kötöttségek miatt itt csak néhány adatot szeretnék ismertetni. 1764-ben az élesdi Batthyány-uradalom pereskedett a báródsági kerület néhány településével. A per központi témája a "Loki Hegyeken" makkoltatott sertésnyájak "makkbér" behajtása, az ezzel kapcsolatos határvita. Az uradalom kimutatásában szerepel 1217 db sertés mint a szeghalmi "Communitás" tulajdona. 1773-ban a baji Rhédey-uradalom pereskedik a békési communitással, mert a baji erdőn makkoltatott békési sertések makkbérét nem az uradalmi tisztnek fizették ki, hanem a területet jogtalanul "bérlő" baji Elek familiának. 1785-ben a Gyoma és Ványa közti határvita peranyagában található egy érdekes irat arról, hogy a geszti és szalontai határból nagy számú "sertéseket" hajtottak a póhalmi vízjárta rétekre telelni. Geszt és Szalonta határában még ma is tekintélyes területű tölgyerdők vannak. Ebben az esetben csak arra gondolhatunk, hogy a rét által nyújtott táplálék mellett a hátakon még itt-ott fellelhető mocsári tölgyesek makktermését is feletették. A forrás két, ötszáz darabból álló sertésfalkát is említ. Az ügyet helyszínen vizsgáló "szabadosok" csak lóháton tudták megközelíteni a nyájakat.^ A következőkben ismertetett peranyagot némi bevezetéssel, részletesebben tárgyalom. Annál is inkább mert értékes gazdaságföldrajzi adat, és amellett szól, hogy sertést nagy távolságokra is lehet lábon hajtani. A terelő kondások lóháton(!) végezték feladatukat. Moldvába és a Havasalföldre mentek sertéseket venni. Korabeli román térkép nem állt rendelkezésemre, így a havasalföldi helységeket nem tudtam beazonosítani. A kereskedők Nagyváradról indultak, és visszafelé az Olt völgyében, a Vöröstoronyi szoroson át Nagyszeben érintésével érték el a Bi-