Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)
ADALÉKOK A KÖRÖS-VIDÉK TÖRTÉNETÉHEZ
har megyei Feketetó határában lévő tölgyeserdőket. Itt a sertéseket feljavították, és a Felvidékre adták el, illetve oda hajtották. A per tárgya egyébként az volt, hogy a két falkában terelt vásárolt sertések Feketetőn, az utasítások ellenére összekeveredtek, és így nem tudtak eligazodni azon, hogy a költségekből kinek mennyi a része. A forrásból idézett részletekkel megpróbálom a kereskedelmi útvonalat felvázolni. "... in Anno proprime praeterito 1743. bizonyos S.V. Sertésekkel való kereskedésben megindulván mindaz két Felekezet, egyfelől Ms. és Vitézlő Szakái Pál és Mihályii János Uraimék Gut Mihály társokkal, másfelől pedig Molnár Márkuly fiával, Jánossal, Krécz János és Ember István... mindaz két felekezet az okra ugyan ...vettek is szert. Két falkában, egyikben tudniillik 135-re, Másikban 70-re menő sertéseket...". A sertéseket darabonként 7 és 6 forintokért vették. A sertések "...elmúlt ősszel részszerént és télen által az Erdéllyi Passusonn lévő Fekete Tói Hegyekben makkoltattak." ..."Bizonyos Pest Vármegyei Tótokk" a feketetói "Harmincados Házhoz" jöttek a sertésekre megalkudni. A falka egyik részét eladták, de a "Társaság" másik része így okoskodott: "...mi még jobban meghízlaljuk, drágábban adjuk el." Az ügyben meghallgatták az alábbi tanúkat Feketetón, "eő Felsége Fiskális Jószágábann"; "Punctum Primus Testis Priskon Gliga pro Parte Dominy Judex Annorum circiter 28...", "70 Sertéseknek pásztora Poppa Simion circiter 40..., Buczán Mikora circiter annor 27...". " Priszkon Gliga ... az Fatens az Uraság részirül Vajda is lévénn..". A "Tótokkal" bevégzett vásár végén "Váradonn Áldomást ittak...". A Havasalföldre vezető út állomásai, majd az onnan visszafelé tartó sertéshajtás megállóhelyei a következőképpen alakultak. Nagyszebenbe mentek először, hogy az akkor "Török Birodalom"-nak számító Havasalföldre szóló útlevelüket megerősíttessék. "Generalis Commendans Ur Eő Exellentiaja Váradrul vett passusunkat representalvan... és az Havasalföldi újabb erőssebb passust kiadván...". Mely nem ment könnyen, mert némi honorarium ellenében született meg a "Commendans" következő szavaival: "Szánlak benneteket, hogy messze földről valók vattok... Javaslom, hogy bé ne mennyetek rnindnyájann Havasalföldébenn... 40 napra kaptok passust...". A birodalmi pénzt "Török pénzre" kellett átváltaniuk. Mint vallották; "Vörös Torony felé fogtuk utunkat...". "Tolmács mezején" "Kalauszt" fogadtak, mivel hogy "Tolvajos Ország" a havasalföldi vidék. ( C5orogár nevű embernek "kalauszságért" fizettek.) Remnyik , má-
