Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

tarista megalomania szívós életképességének (jan.9. - kevermesi, köröstarcsai TSZ-ek egyesítése). Elkezdődött az optimális üzemméret fölé futó mammut-szövetkezetek létrehozása, ami teljessé tette a parasztság elszakadását immár nem csupán volt földjétől, de "választott" vezetőitől is; a szövetkezeti tagból a gazda minden képességét és tulajdonságát elvesztő bérmunkás lett. Egyedül a háztáji gazdaságban realizálódhatott a föld-szeretet, az önállóság ereje: a háztáji termelést viszont sok helyen gátolták a helyi dogmatikus erők, immár a központi (a közellátási érdeket képviselő) kormányzati döntések ellenére is (máj. 1.). Időnként már biztató jelek is akadtak: így Kondoroson leváltották a TSZ elnököt, aki 56-os "helytállása" okán lett elnökké, de igen gyengén dolgozott (febr. 19.). Országos szinten kevés jót ígért viszont az, hogy a beruházások zömét a gyenge TSZ-ek megsegítésére fordították: ebben nyilván politikai és nem gazdasági célok domináltak s e szemléletnek gazdaságpolitikánkban máig súlyosan ható, hátrahúzó következményei vannak (febr. 9.). A szövetkezeti beruházások fő gondja egyébként az volt, hogy elsősorban épületeket (istállók stb.) kellett emelni s e beruházások a lassú megtérülés miatt nem erősítették a folyó évi termelési eredményeket (vö. pl. Csatári Béla megyei VB elnökh. cikke: aug. 12., bár ő nem tért ki az említett gondra, csak felsorolta a létesítményeket). A számos, szövetkezeti sikerlistát tartalmazó cikk mellett, a sorok között néha felbukkantak a bajok is: pl. az, hogy a közgyűlések nem voltak jól előkészítve, a tagság nem ismerte előre a napirendet s időnként azt sem tudta (a homályos szövegezés miatt), hogy mit szavazott meg... (dec. 20.) Ez a szövetkezeti demokrácia hiányosságaira utal s ennek körülményei közt mulatságosan hat az egyik cikkíró dörgedelme, aki jól elverte a port a TSZ elnökökön, mondván: nem a "választók" érdekét képviselik. Szegények, hogyan képviselték volna, amikor létük mindenben a járási és megyei vezetéstől függött (választásról szó sem volt, csak kinevezésről, amit formálisan megszavaztattak a tagsággal). Azért is elverte rajtuk a port az említett újságíró, hogy "nem képesek országos szinten gondolkodni", s csak saját TSZ-eik részére igyekeztek ezt-azt kijárni a megyénél, járásnál. De mit tehettek, ha egyszer ott döntöttek párezer forintos beszerzésekről is... A gúzsba kötött embereket önállótlansággal vádolni, majd a diktált tervek teljesítését követelni - s ha az elnök ennek érdekében "kijárt" valamit, akkor szűklátókörűnek minősíteni: ez bizony még a Rákosi kor szelleme és nívója