Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

megépítése."... Úgy vélem, hogy 25 évvel ezelőtt, - amikor a világban egyre-másra épültek a vízierőművek (a Szovjetunióban is, ahol azóta egyértelmű: a síkvidéki erőművek nem váltották be a nagy reményeket), és az ember még azzal áltatta magát, hogy legyőzte, uralja a természetet - más elképzelést aligha fogalmazhattak meg Magyarországon is. Nagyon kevesen gondoltak akkor még az "együttműködés" későbbi nyomasztó terhére, a gazdasági, környezeti, ökológiai stb. gondok tömegére... A decemberi (12-15.) VI. KISZ kongresszuson, amelyen ismét Méhes Lajost választották első titkárrá, kiemelten foglalkoztak a fiatalok lakáshelyzetével. Az ún. KISZ lakásépítési akciónak ugyan számos nehézséggel kellett megküzdenie (építőipari kapacitáshiány, OTP kölcsönök folyósításának lassúsága stb.), mégis több ezer fiatal családot sikerült a hatvanas években olcsón saját lakáshoz juttatni. A belpolitikai helyzet megszilárdulásával, ill. a nyugati kapcsolatok keresésével függött össze, hogy még ugyan bátortalanul, de már kinyújtotta kezét a kormányzat a nyugaton élő magyarság felé, de csakis feléjük (dec. 25.). A szomszédos, "testvéri" országokban élő magyarokról viszont teljesen megfelejtkezett (?) az akkori államvezetés. Ha véletlenül fel is bukkant egy-két soros hír a kisebbségi magyarságról, az helyzetük kifogástalanságáról, "paradicsomi" életéről számolt be. A közgazdászok, de néhány vezető politikus részéről is egyre inkább megfogalmazódott az igény a magyar gazdaság helyzetének objektív értékelésére. Az egyoldalú, kizárólag csak a tervmutatók mennyiségi adatai alapján elkészített jelentések ugyanis nem tükrözték megfelelően a gazdaság akkori állapotát. Magyarország mintegy két évtizedes, kényszerű bezártság után a hatvanas évek elején juthatott ki újból a világpiacra, ami a kezdődő nemzetközi megméretését jelentette. Ez az időszak egyrészt a már említett politikai konszolidáció, másrészt pedig a nyugat-európai országok gazdasági fellendülésének kora volt. (Az NSZK pl. ezekben az években vált ismét európai gazdasági hatalommá.) 1963-ban exportunk 78, importunk 64 százalékát még a KGST-én belül bonyolítottuk le (aug. 23.). De mint Román Zoltán megfogalmazta: ..."A világszínvonalhoz csak az ország adottságait alapul véve lehet viszonyítani, és mindig külön-külön kell mérlegelni azt, mi is itt a "világszínvonal", cél-e ennek elérése, vagy milyen megközelítése hasznos"... (jan. 8.). Földes István néhány