Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

nappal később (jan. 12.) kijelentette: ..."Iparunk tehát az extenzív növekedés szakaszából visszavonhatatlanul az intenzív növekedés követelményeinek időszakába lépett." A szerkezetváltás problémáira figyelő politikusok véleményéből két gondolatsort szeretnék idézni, - úgy vélem nem érdektelenül. Az első részletek Nyers Rezsőnek a III. országos közgazdász vándorgyűlésen (máj. 27.) elhangzott vitaindító előadásából valók: ..."A munka termelékenysége nálunk még lényegesen alacsonyabb, mint ott." (A fejlett tőkés országokban) ..."A lényeg az, hogy a nemzeti jövedelem növekedése döntően az élő és a holt munka ésszerűbb, gazdaságosabb felhasználásából származhat és kevésbé az új üzemek és dolgozók munkába állításából." ..."A nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket csak intenzívebb műszaki fejlődéssel aknázhatjuk ki a jelenleginél jobban. A mi viszonyaink között a gazdasági növekedés elérhető mértéke a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésétől függ." ..."A fejlesztés iránya a vállalatok önállóságának ésszerű további növelése, de úgy is mondhatnám, ennek érdekében - rugalmasabb érvényesítése."... Fock Jenő pedig így vélekedett "Gazdaság politikánk sikeréért" c. tanulmányában (okt. 4.): ..."Ipari termelésünk fejlődését jellemezve már jó néhányszor rámutattunk arra, hogy a mennyiségi mutatók teljesítése önmagában nem elegendő. A termelés gazdaságossága, a jövedelmezőség alakulása számunkra alapvetően fontos." "A munkáslétszám növekedésénél gyorsabb ütemben nőtt az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak száma. A túlzott létszámnövekedés növelte a termelés költségeit, lassította a termelékenység növekedését."... Az előrelátó bírálatoknak nem lett tartós s így eredményes foganatja. Gazdasági lemaradásunk azóta még tovább növekedett. Immár nemcsak Nyugat-Európa, de még néhány egykori "fejlődő ország" (Tajvan, Indonézia stb.) is sok tekintetben lekörözött bennünket. A huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazott gazdaságátalakítási program biztosan nem lett volna minden nehézségünkre gyógyír, de a szerkezetváltás, a világpiaci alkalmazkodás stratégiájának immel-ámmal történő továbbvitele, a stagnálás, sót lassú leépülés leplezése külföldi hitelekkel (főként a 70-es években) csak elnapolta s ezzel összegyűjtve - felerősítette súlyosbodó problémáinkat. Azóta már tudjuk, hogy az átalakítási programnak nemcsak és nem elsősorban hazai ellenlábasai akadtak. Előfordult (előfordul), hogy egy-egy iparágban (gyógyszer, néhány gépipari ágazat) elértük a világszínvonalat, de (sajnos) időtállónak