Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

A "BÉKÉS" 1889. ÉVI SZÁMAIRÓL Tallózás "Jól tudjuk, hogy lapunk sokkal inkább felvirágoznék, ha a személyi hiúság legyezgetőjévé, a magán érdekek buzgó támogatójává lenne, de ez az anyagi haszon nekünk nem érne fel az erkölcsi veszteséggel". Az 1889-i első számban erősíti meg így korábbi szerkesztői elveit a főszerkesztő, Bodoky Zoltán. Szükség is volt erre a higgadtságra, önmérsékletre, mivel az előző esztendő helyi politikai eseményei alaposan felborzolták a polgárok kedélyét. Nem ültek el igazából a városi választások körül támadt viharok, olyannyira nem, hogy a választások megismétlését határozták el a városatyák, mivel jónéhány törvénysértésre derült fény az emlékezetesen kiélezett választási harc után /-ld. az l.sz.-ban Erdész Á./ Voltak persze olyanok is, akik az új választások kiírását manipulációknak tartották, mondván, csak azért van szükség rá, mivel az előző évben az ellenzéki Csatár-párt győzött a belváros kivételével mindehol a Göndöcs apát vezette párt fölött. Az intelligencia érthetően nem nézte jó szemmel Csatár Zsigmondot, ezt a különös figurát, aki valóságos néptribunként szinte minden esetben extravaganciáktól sem mentes beszédet tartott városszerte. A Csatár-ellenes erők végül már bírósághoz fordultak, hogy megfékezzék a képviselőnek a helyi hatalommal szemben nem éppen lojális megnyilvánulásait. 1889 folyamán két indítvány is elhangzott a Parlamentben Csatár Zsigmond mentelmi jogának felfüggesztéséért. Az egyik kezdeményezője a békés-gyulai járásbíróság volt. A sértett pedig Chriszto Miklós megyei árvaszéki aljegyző, akit Csatár nemes egyszerűséggel "középkori brávónak" nevezett. A másik esetben pedig a polgármester tiltása dacára beszédet mondott a görögkeleti templom előtti téren (ma Gróza park). A tiltó levelet a beszéd alatt kézbesítették, Csatár azt zsebrevágta, majd még tüzesebben folytatta: "a hatósági intézkedéseket alávalóknak és gazoknak jelentette ki és kinyilatkoztatta, hogy nem tartja méltónak a vármegye szürke alispánját arra, hogy a polgárok sáros lábukat hozzá töröljék, és azon óhajának adott kifejtést, hogy bár annyi ereje volna, hogy a vármegyeház és a városház oszlopait megrázva romba dönthetné, s a benne levő gazokat alájok temettetné." Csatár Zsigmond ügye felemásan zárult, a képviselőház az első esetben helyt adott az indítványnak, a második esetben viszont elfogadta a képviselő hivatkozását a képviselői ill. gyülekezési jogra.