Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

125 ÉVE SZÜLETETT JANTYIK MÁTYÁS FESTŐMŰVÉSZ (Békés, 1864. máj. 10. - Békés, 1903. szept. 16.) A Jantyik család az 1800-as évek elején Csabáról költözött Békésre, ahol is id. Jantyik Mátyás, a festő nagyapja szorgalmas munkája révén elérte, hogy vagyonos emberré vált, sőt 1849-53 között a közság bírája lett.

1 Vagyonának egyrészét szent célokra áldozta, kápolnát építte2 tett, (1857. szept. 5-én készült el). A helyi római katolikus temetőben még ma is álló, szépen helyreállított kápolna kriptájában ill. oldalfalában helyezték el végső nyugalomra a Jantyik család leszármazottait . A kápolnában látható képek többsége Orlai Petrich Soma keze alól került ki, de Jantyik Mátyástól is találhatunk ott egy-két alkotást (pl. Krisztus sírba helyezése). A festő édesapja, Jantyik Mihály, aki fiatalkorában építészeti tanulmányokkal foglalkozott, hamar észrevette fiának festői hajlamát. így történhetett, hogy miután Mátyás elvégezte Békésen a hat osztályú reálgimnáziumot (1873-1879) , apja Orlai Petrich Somát - aki akkor már történelmi témájú festményei, realisztikus látásmódot tükröző portréi révén jónevű festőnek számított - kérte meg, foglalkozzon fiával. A mes4 ter szorgalmasnak és tehetségesnek ítélte fiatal növendékét. 1879. őszétől Jantyik Mátyás a budapesti Mintarajziskolában tanult, ahol leginkább kiváló rajztehetségével tűnt ki. Ez időkből származó rajzai közül talán akttanulmányai a legértékesebbek. Budapesten Székely Bertalan tanítványa volt. 1883-ben Párizsba került, ahol a Julien festőiskola növendéke lett; gyakran felkereste Munkácsy Mihály műtermét is. Jantyik M. túlérzékenysége, kevés önbizalma miatt a Párizsban töltött négy év alatt sokat tépelődött azon, vajon mire futja képességéből, tudásából, lesz-e belőle nagy művész valaha is. Egész, sajnos igen rövidre mért életén át jellemző volt rá ez a belső bizonytalanság, vívódás, pedig a kudarcok, nehézségek mellett a sikerek sem maradtak el. A Párizsi Szalon 1887-es kiállításán az akkor még csak 23 éves művész Koldus c. tanulmányával nagy feltűnést keltett. Pályája későbbi szakaszában festett történeti témájú képei is sikert arattak, kettő közülük az Országházban található (Aranybulla, Pozsonyi országgyűlés). Az elismerés jele volt, hogy 1902-ben megkapta a Lötz jutalomdíjat. Meleg hangon, lelkesedéssel szóltak a helyi újságok is a művész kitünte-