Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Hazatérőben

sította az érési folyamatot. S az a tény, hogy egyedül is talpon tudott maradni, már önmagában is kellő önbizalmat adott. Utja a Toldy főreálon keresztül a közgazdasági egyetemre vezetett. Az utolsó gimnáziumi évek már a gazdasági válság időszakára estek. Az ország gazdaságának összeroppanása után rendkívül élesen felszínre törtek a bethleni konszolidáció idején úgy-ahogy elfedett társadalmi feszültségek. Felerősödött az uralkodó politikai rendszer kritikája; gombamódra szaporodtak a legkülönfélébb csoportok, amelyek a kiutat keresték. A figyelem és a viták középpontjába került a parasztság és a falu. Az egyetemeken kiváltképp megélénkült az élet. Kovács Imre szinte automatikusan belenőtt az egyre karakterisztikusabbá váló népi mozgalomba. „Származásom, gyermekkori emlékeim és meglátásaim köteleztek : nem sokat haboztam, tudtam, hogy hol a helyem" — írta még a harmincas években. Különösen fontos impulzusokat kapott a Pro Christo Diákszövetség internátusában. A kollégium lakója volt ezekben az években Olt Károly, Gunda Béla, Fábián Dániel és még jó néhány később ismertté vált személy. 1934-ben alakult meg a „Diákok Háza Falukutató Munkaközösség". A csoport munkájába bekapcsolódó diákok egyetértettek abban, hogy tenni kell valamit. Az első lépés nem lehetett más, mint a valós helyzet feltárása. Kovács Imre fogalmazásában ez így hangzott: „...a politika a valóság ismerete nélkül kuruzslás, első teendőnk a valóság feltárása kell hogy legyen. Hogyan? — Menjünk a nép közé." A kissé patetikusan megfogalmazott programot tett követte. A tíztagú falukutató munkacsoport az ormánsági Kemsét választotta kutatási terepéül. A falu életének minden lényeges összetevőjét feltáró vizsgálat eredménye lett 1936-ban az „Elsüllyedt falu a Dunántúlon : Kemse község élete" c. monográfia. A kötethez Teleki Pál írt előszót. A kollektív falumonográfia elismerő visszhangot váltott ki. A könyv fogadtatására vonatkozóan írta Kovács Imre: „...most már mint egyetemi hallgató bent voltam mindenben, ami ezzel a kérdéssel — falu, parasztság — kapcsolatos volt." Kovács Imre nagy éve 1937-ben jött el. Ekkorra érett be a népi írók műveinek és irodalmon kívüli tevékenységének gyümölcse. Már viszonylag széles tábort tudhattak maguk mögött. Az írókban és követőikben egyszerre fogalmazódott meg az igény: a spontán módon kialakult mozgalomnak valami szervezett keretet kellene adni. Különösen aktívak voltak a baloldali egyetemi csoportok. A többség abban is reménykedett, hogy a szervezett keretek adta lehetőségeket kihasználva tovább tudják szélesíteni a társadalmi bázist. így született meg a Márciusi Front. A szervezésben teljes energiával részt vett Kovács Imre. Ő egyszerre volt otthon a népi írók és az egyetemi hallgatók között, jó kapcsolatai voltak a pesti