Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)
A gyulai közélet 100 évvel ezelőtt
s hát a legjámborabb polgár is elveszti a türelmét, ha úgy érzi, az állam könyékig nyúlva kotorászik a zsebében. Az augusztus végi napok hazafias események jegyében teltek. A 48-as érzelmű polgárok Kossuth Lajos tiszteletére megtartották szokásos Lajos-napi bankettjüket. Ezek a Lajos-napok afféle ellenzéki demonstrációk voltak. A központi ünnepséget a város egyik szállodájának nagytermében rendezték. Az első — igen hatásos — pohárköszöntőt Csatár Zsigmond mondta Kossuth Lajosra. Majd — lássunk csodát — a megbékélt polgármester, Dobay János ürítette poharát „városunk szeretett képviselőjére". Aki tehette, nem maradt ki az ilyen nemzeti ünnepélyekből, mert igen sokat ártott volna a népszerűségének. Meghittebb, nem a külvilágnak szóló Lajos-napi megemlékezéseket magánházaknál is tartottak. Az 1888-as Lajos-nap után két héttel Kossuth Lajost Gyula díszpolgárává avatták. Augusztus 26-án is nagy napja volt a városnak, ekkor leplezték le Pfiffner Paulina síremlékét. Ő volt a „hős honvédleány", aki a szabadságharc idején férfi ruhát öltve, Ligeti Kálmán álnéven harcolt Erdélyben. Az 1888-as esztendő választási küzdelmekkel indult, s választási küzdelmekkel záródott. Ebben az évben járt le az 1882-ben választott 64 városi képviselő — képviselőtestületi tag — megbízatása. A július 22-én rendezett helyhatósági választás a Csatár-párthívek egyöntetű diadalát hozta. A képviselőtestületből kibukott régi vezető réteg tagjai bizonyos formai hibákat kihasználva ezt a választást megsemmisíttették. Az 1889. január 3-ára kiírt új választásnak ugyanaz lett az eredménye, mint a júliusinak. A „Békés" szerint ennek a választásnak is határozott „osztályharcos, politikai jellege" volt. Nagyot változott néhány év alatt Gyula közélete. Korábban — írta a „Békés" főszerkesztője — a földmíves osztály tagjai kis számban vettek részt a helyhatósági választásokon, mondván, „úgyis mindegy, nem bírunk az urakkal". Most a város hagyományos vezető rétege kénytelen beletörődni abba, hogy „úgyis mindegy, nem bírunk a néppel". Mi történt valójában? A 70-es—80-as években megerősödött gazdaságilag a város bizonyos gazdarétege. E réteg azonban kevéssé volt képviselve a helyi politikai élet fórumain. Az ő elégedetlenségükhöz párosult azok elégedetlensége, akik nem tudták kihasználni az eltelt két évtized lehetőségeit. Az utóbbi réteg támogatását is élvezve a németvárosi és magyarvárosi gazdák a hagyományos tisztviselői réteg egy részét kiszorítva benyomultak a képviselőtestületbe. A választásról szóló pár sorral már átugrottunk az 1889. évbe. A 88-as év naptár szerinti utolsó eseménye egy díszpolgárrá avatás volt: december 31-én Erkel Ferencet ünnepélyesen Gyula díszpolgárává avatták.
