Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A gyulai közélet 100 évvel ezelőtt

A vázlatosan áttekintett 1888-as év eseményei egy hosszabb történeti folyamatba illeszkednek. A kiegyezés után meginduló gazdasági fejló'dés a 80-as években gyorsult fel. Párhuzamosan fejlődött az infrastruktúra és modernizálódott a közigazgatás. A változás igényeinek megfelelően épült ki — részben az éppen 1888-ban elhunyt Trefort Ágoston irányításával — egy széles alapokon nyugvó, viszonylag jól funkcionáló közoktatási rendszer. Még minden mozgásban volt — különösen érvényes ez a társadalomra. Épp ezt példázzák a gyulai események is. A „Békés"-t lapozgatva elsősorban a közéletre, a helyi politikára figyeltünk. Ebben a korszakban szilárdultak meg a klasszikus értelemben vett polgári demokrácia intézményei és mechanizmusai. Jól működtek a helyi demokrácia alapegységei, a körök és az egyletek. A fejlődéssel járó változások hozták magukkal azt a gazdasági és társadalmi feszültséget, amelynek következményeként eladdig kevéssé képviselt rétegek jelentek meg a közélet színpadán. Bár ez a demokrácia korlátozott demokrácia volt, de ekkor még úgy tűnt, hogy a korlátok lassan-lassan ledőlnek. A korszak evolucionista hitű gondolkodói meg voltak győződve arról, hogy a nemzet anyagi gyarapodásával párhuzamosan mind szélesebb rétegek jutnak a demokratikus jogok birtokába. Az országos és helyi demokrácia kiszélesedésének katalizátora és garanciája volt a sajtó, a nyilvánosság. A 100 évvel ezelőtt tudósító főszerkesztő év vége felé — talán éppen az esztendő viharos helyi eseményeit végiggondolva — Auguste Comte gondolataira támaszkodó, elméleti igényű cikkekben is megfogalmazta azt, hogy milyennek kell lenni a demokráciának, s azt, hogy milyen kormányzati rend tud megfelelni ezeknek a kívánalmaknak. E cikkek egyikéből vett hosszabb idézettel zárjuk le a 100 éves újság lapozgatását: „A rend és a szabadság csak együtt állhatnak fenn biztosan. A szabadság csak ott és akkor biztos, ahol és ha renddel párosul, s viszont, a rend csak ott lehet biztos, hol nem a szabadság elnyomásán alapszik, hanem csupán annak kicsapongásait korlátozza. Ha enynyire szorítkozik egy kormány, számíthat a veszély perczeiben a jók támogatására, míg ellenkezőleg közönyösséget, sőt ellenszenvet ébreszt. Az erőszak elnyomhatja egy ideig az emberi kebel szabadság utáni vágyát, eltörpítheti a nemzeti jellemet, és a szabadságban élésre való tehetséget meg lehet ölni ideig-óráig egy nemzetben, de a vágyat a lélekből kiirtani nem lehet. S annak annál nagyobb lesz kitörése, mentől több ideig tartott az elnyomás. Egy szabadságszerető kormány, mely nem saját nézeteinek a nemzetre ráerőszakolását, hanem annak saját vágyai szerinti boldogítását tűzi ki célul, s elég önmegtagadással bír, hogy a központosított kormánygépezet használatáról, s az ez által neki nyújtott hatalom és előnyről le-