Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A gyulai közélet 100 évvel ezelőtt

vette CsatárZsigmondot.Húsz gyulai polgára választás eredményének megsemmisítését kérte; petíciójukban formai hibákra hivatkoztak. Az országgyűlés kiküldöttei gondosan megejtették a választás felülvizsgálatát, és a petíciót elutasították. Lassan-lassan Csatár ellenfelei is beletörődtek a változtathatatlanba. Hívei pedig minden alkalmat megragadtak erejük demonstrálására. A képviselői beszámolóra érkező honatyát lovasbandériummal, feldíszített zászlókkal, koszorúslányokkal fogadták az indóháznál. A menet végigvonult a Sugárúton, majd a városháza elé kanyarodott. A képviselő a városháza erkélyéről tartotta meg beszámolóját, volt rá eset, hogy ezer főre menő hallgatóság előtt. Igazi próba volt egy-egy ilyen beszámoló: lentről közbekiabáltak, kérdeztek. Ha a képviselő esze nem vágott, nyelve nem forgott kellő módon, azonnal felcsattant a megsemmisítő pfujjolás, vagy ami még rosszabb, a nevetés. Az ellenfelei által sokat csepült „öreg Csatár" állta ezeket a próbákat. Néha a képviselői látogatás közös vacsorával zárult. A vacsorán bárki részt vehetett, aki befizette a reá eső költséget, azaz 50 krajcárt. Júniusban „kebelszorító" hírrel lepte meg olvasóit a „Békés", különösen a pipa és a szivar hívei háborodtak fel. A kormány bejelentette, hogy az ugyancsak apadó államkassza megtámogatására 10% drágasági pótlékot vet ki a dohányárukra. Június elsejével 10%-kal szaporodott az ellenzék — kommentálta a hírt a lap —, „...hát hogyne, mikor ez az átkos közös ügyes kormány már a dohányzacskónknak sem hagy békét." Az 1888-as esztendő jó termést hozott, aratáskor és csépléskor végig jó idő volt. Az augusztus végi őszi vásáron 6,10—6,50 forint között vették a búza mázsáját. A gazdák többsége elégedett lehetett. Ám ebben az évben jelentkezett a filoxéra. Egyelőre nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Még nem sejtették, hogy a pusztító kór egy évtized alatt a tönk szélére juttatja Gyula jól jövedelmező szőlő- és bortermelését. Augusztusban és szeptemberben a vármegye első félévéről szóló beszámoló, majd Gyula város 1889. évi költségelőirányzata kötötte le a polgárok figyelmét. A megye közállapotairól szóló félévi jelentést hosszú folytatásokban közölte a „Békés". Az első rész — mint mindig — a vármegye pénzügyeit tárgyalta, részletes bontásban közölve mind a bevételeket, mind a kiadásokat. Gyula költségelőirányzatából még olyan kicsiny tétel sem maradhatott kí, mint hogy mennyit fordítanak a városi órák karbantartására. Mindez természetes, hisz az adófizető tudni akarta, mire fordítják kemény munkával megkeresett pénzét. Ebben az évben amúgy is nagy volt az ingerültség, az adó mellé jött a pótadó, a drágasági pótlék —