Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A gyulai közélet 100 évvel ezelőtt

lyozás tengeri kígyóvá dagadt ügye volt. Az 1870-es években, majd a 80-as években is rendre kiöntötték a Körösök. Három-négy évenként súlyos árvíz pusztította végig Gyula határát. Több szakaszban zajlott le a védművek kiépítése. A munkák költségének nagy része adók formájában a város lakosságára hárult. Az aránytalanul megnövekedett adóknál is jobban bőszítette a gyulai polgárokat az a zűrzavar, ami a vízszabályozási munkák körül eluralkodott. Szemben állott az ármentesítő társulat és a város, szembekerültek a polgárok a városi vezetéssel. Emellett időről időre összeakaszkodtak a szomszédos törvényhatóságok is. A huzavona közben a város adósságai nőttek, az árvizek pedig ismétlődtek. A hetvenes évek második felében a kirendelt kormánybiztos Gyula körül, a város teherbírását figyelmen kívül hagy va, megépíttette a védműveket, ellenben Arad megyével szemben nem volt ilyen szigorú. így aztán 1878-ban az átszakadó aradi töltéseken át kiömlő víz ismét elöntötte a gyulai határ egy részét. A városon belüli egyenetlenségek magvát egy 1879-es határozat vetette el, a szabályozás terheinek jelentékeny részét az ártéri birtokosokra hárítva. A város lakosságának harmada rendelkezett ártéri földdel. Végeláthatatlan pereskedést indított el ez a döntés. A per 1888-ban még javában tartott, bonyolult adófizetési átszámítási kulcsokkal próbálták jóvátenni a hibát. Summa summárum, alig akadt olyan ember a városban, akit ne ért volna valamilyen sérelem. Ráadásul az ismétlődő árvizek az adóalapot jelentő termés egy részét is elvitték. A konkrét sérelmeken kívüli ügyek is élezték a társadalmi feszültséget. A kiegyezés után meginduló gazdasági fejlődéssel párhuzamosan társadalmi elmozdulás következett be. Megerősödtek a város vezetésében nem képviselt paraszti rétegek, s a gazdaságilag megerősödött rétegek részt kértek a társadalmi és politikai hatalomból is. A németvárosi és magyarvárosi parasztság lassú térfoglalásának jele volt Csatár Zsigmond megválasztása. Még el sem ült az országgyűlési választás visszhangja, amikor újabb, nagyrészt ismét csak a Körös-szabályozásra visszavezethető szenzációs hir röppent fel. A „Békés" február 12-i vezércikkéből arról értesült a lakosság, hogy lemondott a polgármester. Dobay János, a legnagyobb gyulai nyomda tulajdonosa immáron tizenöt éve volt a város választott polgármestere. Hirtelen lemondását azzal magyarázta, hogy nem tudott úrrá lenni a Kőrös-szabályozás körüli bonyodalmakon, sokfelől makacs szembeszegülést tapasztalt, s ráadásul évente rendszeresen 10—12 000 forintnyi adóhátralék maradt kinn. „Ama szigorú teendők, melyek különösen az adó behajtása körül kell, hogy érvényesüljenek és ama felelősség, mely a folyton fokozódó szegénységgel gyakran kíméletlenséget parancsol, nem az én kedélyem világába való" — összegezte indítékait