Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus

ismét szerepet vállalt. Pedig Tiszával szemben a politika színterén is formálódott már a magyar demokrácia tábora, amely politikai és társadalmi reformokért szállt síkra. Bár Mikszáth Kálmánnak a minket érdeklő megyei követek közül főként a (pocakja mellett) naivitásával kitűnő, a parlamenti üléseken időnként az igazak álmát alvó „Göndöcs apó*' kínált hálás témát, parodisztikus országgyűlési tudósításaiban itt-ott Zsilinszky is fölbukkan : „Legelőbb Zsilinszky nagyságos Űr szólalt meg. Sokat beszélt, s mégis nagy figyelemmel hallgatták. Az ember ki nem vette volna belőle, hogy ennyire okos ember. Olyan szerényen szokott bejönni a kapun. S még a paraplija sem selyem, hanem csak egyszerű organtin" (vagyis egyfajta pamutszövet). Zsilinszky választékos stílusú szónok volt» beszédeiben főleg az oktatásügyi, vallási és egyházügyi, gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. A 80-as években több ezer holdas kincstári birtokot szerzett meg a megyének, amelyen azután Medgyesbodzás és Medgyesegyháza községek jöttek létre. Támogatásával épült a csabai Közművelődés Háza (1914), amelyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is. Annak ellenére, hogy egyházában is fontos világi tisztségeket töltött be, valamint számos társulat vezető posztján (Magyar Történelmi Társulat, Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Luther Társaság stb.) aktív szerepet játszott a hazai kulturális életben, történetírói kutatómunkáját folytatni tudta. Az angol és francia pozitivista történetírók eredményeinek átvétele az 1860— 70-es években, szemléletük és módszereik megismerése egyértelműen elősegítette a magyar történettudomány fejlődését. A pozitivista irány polgári tudományosságot, szakszerűséget állított szembe a romantikus elbeszéléssel, az érzelmekre ható retorikával, amely olyan jól megfelelt a valóságnak hátat fordító nemesi-nemzeti szemléletnek és vágyaknak. „A történelem méltóságával nem fér össze az üres áradozás. Ott állanak a tények...*' — szögezte le az ifjú szarvasi tanár, aki azért tanult meg angolul, hogy lefordítsa Leckynek „A felvilágosodás keletkezésének és befolyásának történelme Európában" című könyvét, és akiből a pozitivista történetszemlélet egyik legalaposabb hazai ismerője vált. A pozitivisták eredetileg nem pusztán a történeti adatok összegyűjtését, a tények regisztrálását tűzték ki célul (nálunk elsősorban Pauler Gyula képviselte 1871 után azt a nézetet, hogy viszonyaink között még csak ez lehet napirenden), elemzésüket, értékelésüket is szükségesnek tartották. Kutatták a társadalmi jelenségek közötti összefüggéseket, különösen a társadalmi fejlődés törvényeit. Zsilinszky hasonló-