Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus

mányai lezárását, s az önképzés lehetőségét az akkori iskola valóban biztosította. Az ifjú tanár pedig szinte hihetetlen szorgalommal vetette magát a munkára A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt az általa tanított tantárgyakhoz, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből, lefordította és kiadta Tessedik Sámuel Önéletírását, közzé tette a nép száján élő Kossuth-dalokat stb. Sorjában jelentek meg önálló történelmi dolgozatai, köztük pl. a Szarvas történetét áttekintő kismonográfia. Első dolgozata megjelenésétől (1866) tanárkodása végéig (1874) húsznál több számottevő munkát publikált. A Tessedik Önéletírásához írott bevezetőben lényegében saját eszméi előfutárát fedezi fel a nagy szarvasi elődben, aki „szabadelvű, felvilágosodott és mindenek felett munkás ember volt" és „hazája elmaradottságát élénken érezvén, egyedül a honfiak értelmességétől és szorgalmától várta a jobb jövőt". Elsősorban „a tanügy és az ország anyagi helyzetének javítására fordította figyelmét". Küzdelmei megmutatják, Zsilinszky szerint, miként kell szellemi és anyagi érdeket egyesíteni, az előítéletekkel szembeszállni és hogyan kell egyházat és hazát takarékosságban, kitartó munkásságban és az ifjúság nevelésében szeretni. Úgy véli, éppen az ilyen hazaszeretet vezet el az áhított szabadsághoz. Az 1874. év tragikus eseményeket hozott számára; elvesztette fiatal feleségét (Haan Lajos egyetlen leányát, Linkát), egyik gyermekét és édesapját is. Úgy látszik, hogy magánéleti tragédiáján még több közéleti munka magára vállalásával próbált meg túljutni. A szarvasi gimnáziumtól megvált, de csak azért, hogy ezután a megyei és hamarosan az országos kulturális és politikai életben vállaljon aktív szerepet. 1874-ben ő is bekapcsolódott a megyei múzeum fölállítása, ill. az ennek fönntartása, működése érdekében célszerűnek ítélt társulat megalakítása körüli vitákba. Az angol és francia pozitivista történetírók, az emberi értelem elsődleges szerepéből kiindulva, főképpen a művelődés történetére fordították figyelmüket az uralkodók és az arisztokrata elit tetteit részletező egyoldalú politikatörténettel szemben A hatásuk alatt álló Zsilinszky tehát nem véletlenül javasolta, hogy a tervezett társulat ne csupán régészeti, hanem „általában művelődéstörténelmi társulat" legyen. Ezáltal szélesebb érdeklődés nyilvánulhatna meg a társulat iránt, amely elősegíthetné „az értelmi haladást a nép minden rétegeiben". Szintén a szélesebb értelemben felfogott művelődés (tudomány, művészet, technika) kutatását előtérbe helyező modern történettudományos koncepció alapján jelölte meg a múzeum feladatkörét: „legyen a mi vármegyei mindennemű szokásaink és erkölcsink hű visszatükröztetője, legyen az nagy férfiaink arcképeinek és élettörténetének megőrzője, a tudomány és művészet érdekeinek