Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus

emelője..." A június 18-án megalakult Békés vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat titkárává Zsilinszkyt választották meg. 12 évig látta el a titkári teendőket és szerkesztette a társulat évkönyveit, amelyekbe ő maga 23 írást adott: néhány tanulmányt (pl. a Péró-felkelésró'l), számos forrásközlést és jó színvonalú, sok adatot tartalmazó életrajzot, megemlékezést. 1875-ben 7 hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt. Lapja alkalmat nyújtott a képviselőségre aspiráló Zsilinszkynek arra, hogy politikai nézeteit is kifejtse. Abban az évben került sor a kormányon levő, de a gazdasági és pénzügyi válság hatására megingott helyzetű Deák-párt és Tisza Kálmán balközép pártjának fúziójára, megalakult a Szabadelvű Párt. Zsilinszky a két országgyűlési párt egyesülésével kapcsolatos aggályait fölsorolja ugyan, a két párt helyi szinten is aktuális egyesülését mégis kész elfogadni, „amennyiben a társadalom betegsége orvosságot találna benne". Megállapítja, hogy az eltelt 7 év pártküzdelmei anarchikus állapotokhoz vezettek, megingott a tekintély, az erkölcs, az emberek közötti bizalom stb. A vármegyei és községi életben emiatt alig tapasztalható érdemleges haladás. Az egységnek tehát a rend és a tekintély, a közerkölcs és az „emberbecsülés" helyreállítását kell meghoznia, ez biztosítja a községi és vármegyei jó kormányzás lehetőségét. A cikkben vázolt program jól tükrözi Zsilinszky „józan szabadelvű" politikai állásfoglalását, és ami ettől alig elválasztható, a pozitivizmus hatását. Comte és követői ugyanis a Nyugat-Európában lezajlott polgári forradalmak tanulságait leszűrve a „forradalom-mentes", természetes fejlődés törvényszerűségeit és lehetőségét vizsgálták, megtagadva a forradalmak előrevivő szerepét az emberiség haladásában. Zsilinszky is úgy vélte, hogy társadalmi felfordulás, anarchikus állapotok közepette nem lehetséges előrelépés. A haladás, de éppúgy az egyéni szabadság is, elválaszthatatlan a rendtől (vagyis a társadalmi nyugalomtól, amelyet az állam és az erkölcs garantálhat). Mindez a korábbi időszak liberális eszméinek kritikáját jelentette, elsősorban a demokrácia, a társadalmi-politikai egyenlőség eszméinek elvetését, amennyiben ezek a rendet veszélyeztethették. Nem véletlenül, hiszen 1848 után a „forradalmak korát" fölváltotta a „tőke kora", a hatalomra jutott vagy a hatalmon osztozó vagyonos és művelt polgár a tőkés gazdaság kibontakozását és az ezt biztosító állam megszilárdítását tartotta szükségesnek. Bár Magyarországon még korántsem távolították el a polgári fejlődés útjában álló összes akadályt, a lefékeződés, a liberalizmus konzervatív irányba fordulása itt is bekövetkezett. A pozitivisták nyomán Zsilinszky a haladás