Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A 175 éve született Eötvös József és Békés megye

A megye hatalmasságai — élükön a liberális-ellenzéki, de a centralistáknak az akkori megyerendszert támadó elveivel egyet nem értő Wenckheim Bélával — másként akarták. Ezt a dúsgazdag vezér a következő lakonikus rövidségű mondattal adta tudtul Széchenyinek: „Eötvös Józsit nem akarjuk" — ez pedig annyit jelentett: hiába akarná bárki, itt meddő és hiábavaló minden kísérlet; képviselő nem lehet. Egy 1852-ből származó örökösödési szerződés szerint csaknem 2470 holdat tett ki (holdját 1200 négyszögöllel számítva) az a minőségét tekintve a megye legjobb szántóföldjei közé sorolható birtoktest, ami Eötvös feleségét illette. Hasonló nagyságrendű birtokot örökölt a csabacsüdi részben Trefort Ágostonné Rosty Ilona is. A Szentetornya-Gádoros (akkori nevén Bánfalva) között fekvő, viszonylag jól felszerelt gazdaságban a kőből épült 7 szobás intézőlakás volt a központ, amelyből mindössze 2 szobát tartott fenn magának az Eötvös család. Ide, ebbe az egyszerű festett bútorokkal ellátott lakásba („tusculanum") menekült le a város zaja elől az író közéleti megkeseredettségei idején, hogy megnyugodjék, vagy ha a megfeszített szellemi tevékenység nyomában járó idegfáradtságot akarta kipihenni. Itt írta a Magyarország 1514-ben nagy részét, itt rendezte sajtó alá A falu jegyzője második kiadását, itt formálta meg a Szalay László felett mondott akadémiai emlékbeszédet, és itt vetette meg az elvi alapját a kiegyezés ügyét szolgáló sajtóorgánumnak, a rövid életű Politikai Hetilapnak is. Vagyis alkotó műhely is volt számára. Győry Vilmos, Orosháza költő-papja szerint, kit többször látott vendégül a báró, az egyáltalán nem kastélyszerű épületnek „a gazdasági belsőségek" felé tekintő folyosójára „nyaranta a vadszőlő sűrű levelei vetettek enyhe árnyat", míg az átellenes oldalnak a hívogató futórózsa kölcsönzött barátságos hangulatot, amely a parkra nyíló kis veranda kettős oszlopait fonta körül. Eötvösnek tetszett a pusztai élet csendje, szívesen tartózkodott itt. Szeme boldogan pihent meg a tágas dolgozószoba ablakából eléje táruló sötétzöld levelű orgonafákkal övezett kert ápolt virágágyain. Örült, ha idegnyugtató sétákat tehetett a határban. Ilyenkor — ha volt ideje rá — jó gazda lévén (szüleinek mintagazdasága volt Ercsiben) általában körüljárta a birtokot is, s gazdasága célszerű fejlesztésén is el-eltöprengett. Naplója többször is utal erre. Meghitt barátjának, Szalay Lászlónak 1852. február 12-én írt levele pedig ezenkívül még egy fontos felfedezéséről — az alföldi paraszttal való igazi találkozásáról — is számot ad. A következőket közölte: „Tegnap csaknem az egész napot az orosházi tanyákon töltöttem. Ökrökre lévén szükségem, magam mentem a gazdákhoz egy szállásról a másikra... igen kellemes napot töltöttem, mert