Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A 175 éve született Eötvös József és Békés megye

talán évek óta nem szóltam annyi józan s helyét tökéletesen betöltő emberrel, mint itt, s talán soha nem érzem annyira igazolva nemzeti önérzetemet, mint az egyszerű gazdák közt. Barátom! milly népi milly büszke, s mégis milly nyájas, milly egyszerű szokásban, s mégis milly fogékony minden nemes érzés iránt, mennyire művelt lelkű durva subája alatt, s mi derült minden komolysága mellett... Ki e népet az ekeszarvánál látta, főképp itt az Alföldön, hol az igazi magyar faj lakik, az bátran leveheti előtte süvegét". Lelkesült parasztszemlélete Justh Zsigmond munkásságában kapja meg majd méltó folytatását. Zárt környezetben játszó „bántornyai" elbeszélései: az Egy tót leány az Alföldön és a Téli vásár arról árulkodnak, hogy nemcsak a józan gondolkodású parasztembert, hanem az Alföldet is a szívébe zárta. Felfigyelt jellegzetességeire, jól érzékelte sajátos hangulatait. Észrevette a legapróbb színárnyalatot is. Egyaránt élvezte a puszta lágy és borzalmas szépségét; különösen a vihar keletkezését és az emberre gyakorolt hatását ábrázolta nagy hitető erővel. Részt vett az Alföldi Vasútbizottmány és a Békés Megyei Gazdasági Egyesület munkájában. Egyik szervezője és irányítója volt annak az országos mozgalomnak, amely az 1863-as nagy alföldi aszály károsultjainak megsegélyezésére állt össze. Mint közoktatásügyi miniszter, Orosházára állami tanítóképzőt kívánt telepíteni (sajnos, halála után Csongrád kapta meg). A gazdag ismeretanyaggal rendelkező Harsányi Sándort az 1868-as népiskolai törvény továbbfejlesztése végett a német iskolarendszer (Jéna, Eisenach iskoláinak) több mint egyhónapos tanulmányozásával bízta meg. Nem volt elnéző a megye oktatási intézményei iránt. Neki köszönhetjük az első szakszerű összesítést közoktatásügyünk helyzetéről. Konkrét adatokkal igazolta, mennyire hazug az a közhiedelem, amely Békést „nevelés dolgában egészen egy soron állónak" vélte Poroszországgal. A statisztika segítségével világított rá arra a szomorú tényre is, hogy még Magyarországon sem állt minden szempontból az első helyen. Legfeljebb csak a tanítók javadalmazása volt jobb, s ezért feltehetően magasabb képzettségű nevelők pályáztak ide, a megüresedett állásokba. Az évi 360 forintos átlagkeresetből a kat. tanítókra 342, a helvét (ref.) hitvallásúakxa 379

# az ágostai evangélikusokra 410, a zsidókra 381, a románokra (görögkeleti) 239 forint jutott. A beírt tanulók arányszámát, illetve azok iskolalátogatásának mértékét tekintve azonban már itt is lehangoló a helyzet. Szám szerint a 40 706 tankötelesből mindössze 19 060 volt a beírtak száma, s közülük is csak 14 600 járt egész éven át iskolába, 202 tanító elé. Ugyanennyi volt a tantermek száma is.