Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)
A 175 éve született Eötvös József és Békés megye
A 175 ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF ÉS BÉKÉS MEGYE Életét, regényírói munkásságát, közoktatáspolitikai szerepét és jelentőségét többé-kevésbé jól ismeri a magyar közönség. Két regénye: A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben középiskolai tantervi anyag ma is, sőt az idősebbek — ha másra nem — még közkedvelt versére : gyermekkoruk egyik első, megrázó irodalmi élményére, A megfagyott gyermekre is emlékeznek, amit a lelkes népiskolai tankönyvszerzők, mint sokoldalúan kiaknázható művet jó félszázadon át egymásra testálva, nem engedtek feledésbe merülni. Ezért tartjuk ésszerűnek és helyénvalónak, ha itt és most kizárólag Békés megyei kapcsolatairól szólunk. Politikai és irodalmi körökben jól csengett már a neve, amikor 1842. szeptember 13-án kötött házassága révén kapcsolatba került Békés megyével. A volt alispán — a demokrácia lelkes híveként ismert, erényeire kényes Rosty Pál nagyobbik leányát, Ágnest vette feleségül. Olyan közéleti férfinak lett a veje, aki magáénak vallotta Eötvös és Szalay László centralista elveit, s aki már 1844-ben örökváltsági szerződésre lépett tótkomlósi jobbágyaival, majd fél év múlva „mélyen érezve azon igazságtalanságot, mely hazánk adózóin az egész nemesi birtok által századok óta elkövettetek", akár Bezerédj István Tolna megyében, Békésben elsőként vetette magát adózás alá. A megyében nem mindenkinek volt ínyére ez a házasság. Az emberi méltóságában megsértett, hivatalából önként távozott Rosty alispán táborának felerősödésétől tartva, ellenfelei minden lehetséges eszközt felhasználtak Eötvös politikai súlyának és emberi tekintélyének a gyengítésére. Regényében, A falu jegyzőjében számos olyan jelenetre, olyan visszaélés rajzára bukkantak, amelyeket akár a Békés megyei viszonyokkal is azonosíthattak. Valóban, sokáig uralkodott errefelé az a nézet, miszerint Taksony megye és Porvár ábrázolásához Békés szolgáltatta a helyi színt, s hogy benne Eötvös az apósa elleni machinációkat mutatta be áttételes formában. Tagadhatatlan, kaphatott indítékot innen is. Itt sem voltak ismeretlenek az ólombotos követválasztások (az igazi Biharban volt), a főispáni lakomákon kikovácsolt fortélyos ügyintézési módszerek, a megyegyűlések nagy „taktikai műtétei", a statáriális bíróságok vérgőzös ítéletei, a fenyítő törvényszékek brutalitásai, hivatalok aktatologatásai, a nemesi érdekek könyörtelen védelme — ezek azonban országszerte ismert jelenségek és fogások voltak, tehát máshonnan is belekerülhettek a regénybe. Tény, hogy 1847-ben Eötvös nem lett Békés megye követe.