Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - Kilenced és nem tized
Település neve Szekerek száma Szekerek nagysága Évi gyakorisága Gyalogok száma Bevezetés ideje Mezőberény 6 négyszer 16 gyalog 26—27 éve Békés 27-28 éve Békéscsaba 12 négyszer 40-50 26—27 éve Doboz 4 háromszor 12 Endrőd 3 négyszer 8 27-28 éve Füzesgyarmat 9 vagy 8 4 ökrös négyszer 30 háromszor 16 27 éve Gyoma 8 vagy 6 négyszer 24 vagy 16 26 éve Körösladány 3 háromszor 12 26-27 éve Magyargyula 12 háromszor, kétszer, egyszer 24 Németgyula 6 vagy 8 kétszer, egyszer 8 vagy 12 Orosháza 8 háromszor 18 Öcsöd szükség sz. 2-3 évente szükséges 27-28 éve Szarvas 15 vagy 12 háromszor 50 26—27 éve négyszer 25 Szeghalom 36 4 lovas vagy ökrös egyszer 96 25-26 éve Köröstarcsa 4 négyszer 12 vagy 8 27-28 éve Vésztő 4 háromszor 12 27-28 éve i. táblázat: A betelések megoszlása a gyulai uradalomban az 1740 utáni évtizedekben KILENCED ÉS NEM TIZED A földesúri kilenced és az egyházi tized fogalmát a gyulai uradalom falvaiban szinonimaként használták, s a tized alatt is a földesúri terményjáradékot (értsd kilencedet) értették. Mi ennek az oka? A kamara igazgatása alatt, Harruckern beiktatásáig, nem jelentek meg a decimátorok az elpusztult vidéken. 1724-ben a Váradi Püspökség kísérletet tett a tized beszedésére.58 Ekkor azonban a püspöki tizedet Harruckern megvásárolta, s a lakosság mentesült a fizetési szolgálat alól.59 Meg kell jegyeznünk, hogy a tized megváltásának sokáig csak ez az egyetlen forrása volt ismert. Azt Ebié Gábor fedezte fel, s az általa leírtakat ismétli meg Karácsonyi János Békés vármegye történetének leírásában.60 Eble azonban másodkézből származó, lényegében több mint száz évvel későbbi forrásra hivatkozott, mégpedig Csepcsányi Tamás, Békés vármegye országgyűlési képviselőjének 58 Ila Bálint /b: A dézsma adminisztrációja. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Budapest, 1957. (Továbbiakban: Ila 1957. /b) Az „egyház leginkább magánosoknak adta bérbe" a tizedet. 223. p. 59 Karácsonyi 1896.1.459. p.; Eble 1895. 45. p. A szerző szerint a Kamarától váltotta meg a tizedet, ami nem valószínű. Országszerte elterjedt gyakorlat volt, a két tizedet igyekeztek egy időben összeírni, behajtani a parasztokon. A két járadék beszedésének módja is azonos forgatókönyv szerint zajlott. 60 Karácsonyi 1896.1.459. p. 22
