Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)

Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - Kilenced és nem tized

parlamenti beszédére (1835), mint kútfőre. Éble szófordulatát szinte szó szerint használják a későbbi szerzők, ami szerint „az egész megyét illető tizedet a kamarától nagy summa pénzen megváltotta, s azt jobbágyainak oda ajándékozta".61 A későbbi szerzők és mai követőik tehát erre a bizonytalan forrásra alapozzák megállapításaikat. Egyetlen szerző, Implom József az, akiről tudjuk, hogy túllépve ezen, korabeli forrásra, Békés vármegye nemesi közgyűlési iratainak egyikére építi a tizedmegváltás tényét.62 A forrásokban szereplő adatok ellenőrzéséből tudjuk, hogy a megvásárolt tizedet valóban odaadta a jobbágyoknak, mert soha nem kettős tizedet (quinta), hanem csak kilencedet, tehát a tizednél (tíz százalék) valamivel többet követelt tőlük.63 Harruckern megbízottai mindenkor kilencedet szedtek a jobbágyoktól, de jelentéseikben olykor decimátoroknak is nevezték magukat.64 A két fogalom mindenkor csak ugyanazt, a földesúrnak fizetett terménykilencedet jelentette. A korszakban és a jelen dolgozatban is használt tized, decima, nona elnevezés alatt mindenkor a kilencedet kell értenünk.65

A kilenced (nagykilenced) lényegében a szántóföldeken termett őszi és tavaszi gabona (búza, árpa, zab) arányos részének beszolgáltatását jelentette. Az „aprólékos” vagy „kiskilenced” körébe a kerti vetemények hosszú sora tartozott. Gyakorlatilag majdnem minden.66

Az összeírások fejrovataiban ritkán szerepelnek az aprólékos kilenced fogalmába tartozó termelvények nevei. Ezek leggyakrabban a millius (köles), pisum (bab), lens (lencse). Forrásaink gyakori hiányossága, hogy az előre megírt fejlécek ellenére a kiskilenced körébe tartozó terményekkel ritkán találkozunk. A felsoroltakon kívül egyéb növények nem szerepeltek a jegyzékekben. Az „aprólékos" kilenced körét minden valószínűség szerint az 1762-es kontraktusban bővítették nagyon szélesre, amit többnyire az urbárium bevezetéséig szerződés szerint, sokszor pénzben fizettek a települések lakosai.67 A kiski- lenceddel, mint az uradalom parasztjainak szolgáltatásával, az utolsó fejezetben részletesebben foglalkozunk.

Ajándékokat (konyhára való, culinaria) csak akkor kértek a közösségektől (és nem a személyektől), ha az uraság az uradalomban tartózkodott. Ezeknek körét igen tágan és hasznosan állapították meg. Szerepelt abban tojás, csirke, borjú, bárány, nyársra való

61 Éble 1895. 45. p. A lábjegyzetből kiderül, hogy felszólalásáról Nagy Márton ügyvédet tudósította, s a nála lévő forrást használta a szerző.

62 Implom 1971. 105. p. Hivatkozása: MNL BéML Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. IV. A. 1. b. 91/1724.

63 Ez részben hosszú távú befektetésnek is tekinthető, de nem ez volt a döntés alapja.

64 MNL OL P 418. S 69. 1745. Conscriptio Frugum, Nonae Dominalis stb. címek alatt jegyzi az összeírást készítője. Az 1729-es terményjegyzék fedőlapján és egy részösszesítő tábla fejlécében a „Nona Decimarum” megnevezés szerepel.

65 A gyulai canonica visitatiók egyikében sem tesznek említést a tized szedésének gyakorlatáról. Önmagában nem bizonyíték ez, de adalékot, újabb megerősítést szolgáltat ahhoz a tényhez, hogy ezt az adót a korszakban soha nem fizették a jobbágyok. Kovács József: Visitatio canonica a Gyulai Plébánián (1715-1793). Budapest, 2009.

66 Ila Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk,: Kovacsics József. Budapest, 1957. (Továbbiakban: Ila 1957. /a) 82. p. A méh-, bárány-, gida- stb. kilenced nem tárgya a dolgozatnak.

67 Cseh 1989. A kérdőpontokra benyújtott 1770. évi kiegészítésekben a maleficiumok rész 7. pontjára adott válaszok alapján gondoljuk ezt. Markovicz Mátyás leírásában ugyan szerepel a „zöldségek” kifejezés, de ez önmagában még nem jelenti azt, hogy mindenből meg is adták a kiskilencedet. A feltevés tehát még nem bizonyított.

23