Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - Kontraktus - taxa - robot
csak elvétve bukkanunk a megegyezések megkötésének módját és idejét érintő adatok nyomára. A kérdőpontokban (1769) a jobbágyok többnyire „új szerződésiről beszéltek, aminek bevezetését az 1762. évhez kapcsolták. A kérdőpontokra és annak 1770-es kiegészítésére adott válaszokból kiderül, hogy az akkor született egyezség alapján minden település szerződést kötött a földesúrral, amelyet három évenként meg kellett újítani. És mi volt a korábbi évtizedekben? A települések lakói szerint földesúri terheiket „az ura- súgnál szokásban levő könyvecskébe [libellus] szokták bé íratni, és azok szerént fizettünk" az 1762-ben bevezetett kontraktusig.32 A könyvecskéket csatolták a kérdőpontok kiegészítéseihez, s többnyire (a vallomások szerint) 1750-től vezették. A települések bírái közül sokan nem tudtak róla, vagy nem emlékeztek arra, hogy a korábbi időkben készítettek-e ilyeneket, mások szerint ezek léteztek, de nem maradtak meg (Németgyula). A békésiek, a kilenc kérdőpontra adott válaszuk szerint, az 1722-től folyamatosan vezetett libellusok másolatait is csatolták a válaszaikhoz. A könyvecskékbe a falvak elöljárói folyamatosan feljegyezték a földesúrnak tett szolgáltatásokat. Ennek az alapja értelemszerűen a két fél által megkötött szerződés lehetett. A szarvasiak először 1725-ben léptek hároméves szerződésre (contractus triennalis) a földesúrral. 1744-ben, amikor a határuk megnövekedett, újabbat kötöttek. 1750-től azonban, mint minden település, ők is az uradalom által írt könyvecskék táblázatait vették alapul.33 Egy 1725-ös kimutatásból, ami Magyargyula polgárainak járadékszolgáltatásait mutatja, kiderül, hogy már a kamarai igazgatás alatt is taxások voltak. Adóikat 1720-től fizették a földesúrnak, de az éves bér első harmadát még a kamara aradi tiszttartójának, Edelspacher Zsigmondnak adták át, mert időarányosan őt illette, a maradékot pedig már az „új földesúr,” Harruckern tiszttartójának, Sporer Jánosnak.34 A számadásból az is kiderül, hogy „az uradalmat illető minden regáléval, úgymond korcsmároltatással, mészárszékkel, malommal, halászattal stb„ valamint a további megmaradásunkért nagyobbrészt leengedett taksával együtt az ingyenes munkáért és az évi cenzusért és a nemes országban szokásos szolgáltatásokért” fizették a cenzust.35 Az 1744-es év valamelyest fordulópont lehetett az úrbéri terhek, egyszersmind a kilencedelés gyakorlatában is. Lehetett, de még nem lehetünk bizonyosak felőle. Ebben az évben a Zombáról Orosházára települt lakosok megkötötték az első szerződésüket Harruckern Ferenccel. Hároméves szerződés volt ez is, amit értelemszerűen 1747-ben meg kellett újítani.36 1744. szeptember 5-én kötöttek szerződést az öcsödi jobbágyok is a kilenced pénzbeli megváltásáról. A hároméves megállapodás értelmében évi két részletben (karácsony táján és Szent György-napkor) kellett a kilenced pénzbeni taksáját kifizetni. Az uradalom kikötötte, hogy a „pénzt pediglen igazán és proportionate a lakosokra úgy recipiálni" szükséges, hogy senkinek semmi panasza ne legyen. Az arányos szétosztás a feltétel, míg a későbbi, 1762. évi, általánosnak tekinthető szerződéskor is, a „sessio” az arányos fizetés alapja.37 Az 1745. évi kilenced-összeírásból „eltűnt” a települések je32 Cseh 1989. 330. p. A válaszok szófordulatai hasonlóak a forráscsoportban. 33 Uo. 288. p. 34 MNL OL Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. P 418. Harruckern család levéltára. (Továbbiakban: MNL OL P 418.) C 33. 1725. Sporer János 1720—29-ig (haláláig) töltötte be tisztét. 35 Implom 1972. 84. p.; MNL OL P 418. C 33.1725. augusztus 12. 36 Szabó Pál: Orosháza története a betelepüléstől 1848-ig. In: Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1965.242., 245. p. 37 Implom 1971.108. p. 17
