Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
tették ki a szabályzatot, hogy minden vármegyei szolgálatba lépett személy legalább egy egész évet köteles kitölteni. 1827-ben a conventionatus szolgák félfogadása - az ügyben fennálló megyei küldöttség meghallgatásával - az alispánt illette. 1837. április 19- én statútumot alkottak a vármegyei szolgák bérének, ruházatának a házipénztár terhére történő biztosításáról. Megerősítették azt a korábbi határozatot, amely a szolgaszemélyzet félfogadását, elbocsátását alispáni jóváhagyáshoz kötötte.585 Az engedély eszközlését a pusztai katonák alkalmazására szűkítették, a vármegyei tisztviselők melletti tiszti hajdúk félfogadása, elbocsátása az illető magistratualis tiszt belátásától függött, esetükben csak a személycsere időpontját kellett az alispáni hivatalnak bejelenteni. 1838-ban az alispán a szolgabírák figyelmébe ajánlotta: „a kineveztetési ajánlásra méltóknak találandók előttem való személyes megjelenésre utasítandók” Az elbocsátott vagy leköszönt szolga minden esetben „kivetkeztetendő” volt, meghatározott időre adott egyenruháját - távozás után - nem tarthatta magánál.586 Tisztviselői kihágások A tisztviselőknek és valamennyi vármegyei alkalmazottnak a hivatali rangjuknak megfelelő, arra méltó magatartást kellett tanúsítania. A hivatalnoknak kerülnie kellett az agresszív fellépést, a fizikai erőszakot, de az erkölcstelen, kicsapongó életvitelt ugyanúgy tiltották. A szabályok durva áthágóit akár állásvesztéssel is büntethették.587 Tartózkodniuk kellett az illetlen megszólalásoktól,588 s elvárták, hogy ne bonyolódjanak hitelügyletekbe, a tisztviselő „a tiszti becsület és hitel közrovására eső botránkozást ne okozzon” A főispán 1807-ben adósságai kiegyenlítésére kötelezte Kazay Mihályt, azzal, hogy „újabb panaszokra alkalmatosságot ne szolgáltasson, mivel nem oly könnyen nézhetném el - nyomatékosította Horváth Zsigmond - efféle, még a magistratusnak tekintetét is sértő helytelen tetteit”.589 A későbbiekben is sok panasz adódott Kazay Mihály levéltárnok ellen - becsületsértési ügyekbe bonyolódott, adósságot halmozott fel -, akit 1817-ben a rendek az erkölcsi szabályok megtartására intettek, és emlékeztették „azon dísznek szükséges fenntartásáról is, melyet egy publicus tisztviselő kimutatni tartozik”590 A hivatali hatalommal való visszaélésnek még a látszatát is igyekezett valamennyi 585 „Megyei szolga elbocsáttatása senki által sem eszközölhető előbb, hogysem hibái bejelentetvén, s általam [ti. az első alispán által] is felismértetvén, az elbocsáttatás innen határozódik el. Ezt a megyei rendtartás szorosan megkívánja.” - hangsúlyozta Novák Antal 1837-ben. BML IV. A. 4. a. 486/1837. 586 Kgy. jkv. 447/1807; BML IV. A. 4. c. 410/1827. 1839-ben a lopáson ért Zsédenyi Mihály persecutornak sem lehetett további maradása, több értéket eltulajdonított, „minek értésivei azonnal levetkeztetve, útnak bocsájtám” - jegyezte fel róla csendbiztosa. Kgy. jkv. 763/1837; BML IV. A. 4. a. 242/1838; BML IV. A. 4. c. 185/1839. 587 Demkó János commissarius 1812-ben a tótkomlósi községpénztár kirablása miatt keveredett gyanúba. 1812. nov. 10-én a vádak kivizsgálásáig felmentették posztjától, és fizetését is megszüntették, sőt a vármegyei törvényszék tömlöcbe vetette. Demkó 1813 januárjában megsürgette az ellene felhozott vádak kivizsgálását, mivel tiszti keresetén kívül más vagyona nem volt, és ráadásul ősszel sem vethetett. Kgy. jkv. 1348/1812, 1437-1438/1812, 1586/1812, 1668/1812, 590/1813; BML IV. A. 4. c. 25/1813. Keresztúri János orosházi lakos, a gyulai uradalom rabja 1842-ben Kunos István csendbiztost panaszolta be a kihallgatása alkalmával elszenvedett szerfeletti kínzásért. Az orosházi szolgabíró kivizsgálta az esetet, de kínzásra nem talált bizonyítékot, Keresztúri legfeljebb két percig volt megkötözve makacs tagadása miatt. Kgy. jkv. 1606/1842, 2403/1842. Grüner Fülöp csabai zsidó kereskedő 1840-ben elégtételt kért Kis Antal táblabíró által történt pofonveréséért. Kgy. jkv. 1108/1840, 937/1841. Özv. Baranyai Istvánná Takács Judit állítása szerint Bogyó József esküdt meg- becstelenítette és teherbe ejtette a lányát. BML IV. A. 4. a. 112/1825. 588 1796-ban Vörös Pál, a báró Vécsey lovas sereg hadnagya azzal vádolta meg Kornély Józsefet, hogy az a köznép előtt illetlenül szólt hozzá és tiszttársaihoz. Főispáni utasításra az esetet ki kellett vizsgálni, Kornélyt fiskális perbe idézték. Kgy. jkv. 183/1796. 589 BML IV. A. 4. c. 21/1807, 80/1813, 83/1813, 816/1841; BML IV. A. 4. a. 198/1812, 219/1825. 590 Kgy. jkv. 508-509/1817,1091/1817, 1261/1827; jkv. fog. 509/1817; BML IV. A. 4. a. 70/1816, 116/1831. 90
