Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
■ VÁRMEGYEI TISZTVISELŐK ALKALMAZÁSA Kinevezés A 7649/1792. április 10-i helytartótanácsi rendelet közhivatalokra kizárólag arra érdemes, feddhetetlen, hibátlan személyek megválasztását vagy kinevezését írta elő.577 Bár Omaszta Tóbiást 1807-ben alkalmasnak és érdemesnek találták a rendek a tiszteletbeli esküdti kinevezésre, kérése teljesítését nemesi bizonyságlevél bemutatásához kötötték.578 A nemesi származás igazolása a későbbiekben is elsőrangú kontraszelekciós szempont maradt. „A hazai törvénynek azon meghatározása, mely szerént a v[árme]gye tisztjeinek, amennyire lehet, megyebéli birtokos nemesekből, ha különben is alkalmatosok, állani kelletik, mellettem szól” - írta 1812-ben az esküdti poszt elnyeréséért folyamodó Kiss Ferenc is.579 1799-ben a Békés megyei főispán úgy döntött, senkit — még kancellistát sem - nevez ki mindaddig, amíg személyesen meg nem ismerte a poszt várományosát.580 Az egyes posztok elnyerését a családi kapcsolati háló nagyban befolyásolta. Mivel a törvények értelmében a rokonságban álló tisztviselők együtt törvényes bizonyságot nem tehettek, ezért 1828-ban az esküdtek állomáshelyén változtatni kellett. Stummer János csabai járási főszolgabíró vejének, Paulovitz Gábornak az orosházi esküdti állását a rendek javaslata szerint Boczkó Károly endrődi stációjával kellett felcserélni.581 Lemondás, állásvesztés A tisztviselőnek saját nevében kellett lemondania posztjáról. Erre kötelezték 1834-ben a súlyos és kétséges kimenetelű betegségben szenvedő Kornély József raktári biztost is, aki helyett 1834. február 19-én apja mondott le hivataláról.582 Az egyidejű vármegyei és uradalmi szolgálat nem volt összeegyeztethető. Novák Ferenc 1834-ben a szentgyörgyi Horváth család uradalmi ügyésze lett, ezért a vármegye megelégedésével viselt, de új helyzetével össze nem férhető hivataláról, a békési másodjárási esküdtségről lemondott.583 A magistratualis tisztviselők mellé rendelt katonák vagy hajdúk szolgálati viszonyáról alkotott 1796. április 7-i vármegyei statútum szerint a conventionatus cselédek minden esetben szigorúan csak saját maguk vehették fel a vármegyei kasszából nekik járó fizetést. A tisztviselők saját hatáskörben nem változtathattak szolgát, kizárólag alispáni jóváhagyással, a főadószedő egyidejű értesítése mellett. A tiszti hajdúk számára előírták azt is, nem távozhatnak a szolgálatból tetszés szerint, a kilépési szándékot „jó előre” jelezni kellett, a folyó esztendőt pedig egy napig (usque finem anni) ki kellett tölteni. 1817-ben rögzítették: „egyenes meghatározása a t. ns. vármegyének, hogy a conventionatusoknak az esztendőnek elfolyása előtt hivatalokkal felmondani nem szabad”584 A surrogatus alispán 1807-ben elrendelte - korábbi megyei végzések megújításával -, ha a vármegyei cselédek a szolgálatot el kívánják hagyni, a tervezett elmenetelt megelőzőleg legalább fél évvel korábban kötelesek felmondani. A rendek azzal egészí577 Kgy.jkv. 596/1792. 578 Kgy.jkv. 377/1807. 579 Kgy. ir. 1650/1812. 580 Kgy.jkv. 375/1799. 581 Kgy.jkv. 2295/1828. 582 Kgy.jkv. 146/1834. 583 Kgy. jkv. 661-662/1834. 584 Kgy. jkv. 212/1796; kgy. ir. 1558/1817; BML IV. A. 4. c. 90/1812. 89
