Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
forint napidíjjal három, 1843-ban 1 pengőforinttal hat írnokot neveztek ki az országgyűlési követek mellé.178 A 14689/1821. június 5-i helytartótanácsi rendelet a vármegyéknél alkalmazott felesleges diurnisták elbocsátására adott utasítást. Békés megye ekkor két fizetéses diurnis- tát foglalkoztatott, a főjegyző mindkettőjük további megtartását javasolta.179 Az 1831. évi kolerajárvány idején a megszaporodott írásbeli ügyintézés és kiadmányozás megkívánta, hogy a rendes írnokokon felül további három diurnistát fogadjanak fel, akik az elvégzett munka után 1831. december 21-én 59 forint 30 krajcár napidíjat kaptak.180 1846-ban a vármegyei kancelláriában a kiadóval együtt összesen csak hat, részben fizetéses és részben napidíjas írnok dolgozott. A kiadót, a levéltár és a pénztár melletti diurnistát a rendes, napi irodai munkára (közgyűlés, csőd- és büntető törvényszék) nem lehetett használni, ezzel kizárólag a fennmaradó három írnok foglalkozott. A jegyző 1846-ban engedélyt kapott egy napidíjas írnok félfogadására, aki a törvényszéki és közgyűlési jegyzőkönyvek tisztázását kapta feladatul.181 A pénztár mellett dolgozó diurnista az 1790-es években 24, majd a levéltárban foglalkoztatottakhoz hasonlóan 36 krajcár napidíjat kapott.182 1810-ben a diurnista fizetését - a drágaságra tekintettel - 45 krajcárra emelték fel.183 A vármegyei kancellária alacsonyabb rangú, a hivatali ügymenetben gyakorlatot szerzett tagjai pályájukat sokszor városi, községi jegyzőként vagy uradalmi alkalmazottként folytatták. Licsek Antal 1796-ban hivatali előmenetelét - családi összeköttetései miatt - a vármegyei szolgálattal szemben uradalmi alkalmazottként biztosítottabbnak látta: „minthogy a méltóságos gyulai uraságnál, az atyám hosszas szolgálatja által szerzett érdemeire nézve, én is immár szolgálatba helyheztetődtem, ahol is utóbbi előmenetelemet és sorsom környülállásaira nézve boldogulásomat inkább remélhetem.”184 1818-ban az alispántól vártak segítséget a gyomai elöljárók egy megfelelő jegyző ajánlására. Vidovich György végül Petz István diurnistát, majd az elöljáróság változatlan elégedetlensége nyomán 1822-ben Szilágyi Istvánt javasolta.1851810-ben Szász György kiadó engedélyt kért a rendektől, hogy - két hivatali elődéhez hasonlóan - a királyi táblához jurátusnak mehessen, és visszaérkezése után posztját újból viselhesse.186 A megye közönsége által jegyzett kiadmányokat a vármegyei pecsét alatt adták ki. 1723-ban rögzítették, a vármegyei pecsétet az alispán távollétében a jegyzői és szolgabírói pecsétekkel lezárt ládában kell őrizni. III. Károly leirata (Bécs, 1724. január 13.) megtiltotta a főispáni pecsét használatát a hivatalos vármegyei kiadványok hitelesítésében. Az új megyei pecsétet 1724-ben adták át az alispánnak, a régit a levéltárba helyezték. 1767-ben a vármegye régi, több éve használaton kívül lévő pecsétjét az alispán a főispánnak adta 178 Kgy. jkv. 758/1839; jkv. fog. 978/1843; BML IV. A. 4. c. 225/1825. 179 Kgy. jkv. 732/1821, 1390/1821. 180 Kgy. jkv. 1981/1831,2480/1831. 181 Kgy. jkv. 2020/1846. 182 jkv. fog. 1172/1790, 1440/1790, 1853/1790, 1985/1790, 232/1791, 194/1792, 387 H/1792, 208/1798; kgy. ir. 1172/1790, 2004/1790, 1072/1810; kgy. jkv. 376/1799, 37/1810. 183 Kgy. jkv. 490/1810,288/1812. „24xrokból elélni nem lehet, mind pedig az, hogy ennek előtte még a boldogabb időkbejn] is a diurnista 36 xrokat kapott, sőt annak utána ezen nemes megyébe[n] is, a most is szintolyan drágasághoz képest, 45 xrokra vitetett fel, más nemes megyékbe pedig 1 f[orin]t is fizetődön” Kgy. ir. 288/1812. 184 Kgy. ir. 551/1796. 185 BML IV. A. 4. c. 74/1818; BML IV. A. 4. a. 225/1822, 233/1822. 186 Kgy. jkv. 1072/1810. „valamint Szarka és Karassiai kancellistákat, kiket a tekintetes rendek bizonyságlevelei mellett a tekintetes királyi táblához felkísérni méltóztatván, s azonba(n] itt helyeket is megtartván, és magokat a törvénybe elkészítvén, prókátorokká lettek, amidőn hazaérkeztek, ismét helyekre állottak, úgy én is esedezem a királyi táblához oly formán való elbocsáttatásomért, hogy azt, ami szükséges, elvégezvén és magamat graduáltatván, ismét helyemre visszajöhessek. Ezen kegyességnek megnyerésébe[n] annyival inkább bizakodom, hogy azok igen kevés ideig voltak szolgálatba[n], mégis a jótétemény tőlök meg nem tagadtatott, én pedig, amint feljebb is alázatosan említém, régtől fogva szolgálok." Kgy. ir. 1072/1810. 47
