Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár

nagyobb nyugat-európai utazást tett, a baseli, leydeni egyetemen jogot és természettudományi előadásokat hallgatott. 1762-ben császári királyi kamarás lett. 1766-ban elfogadta a marosvásárhelyi királyi tábla assessori kinevezését. Méltóságáról 1776-ban mondott le, csak a címet tartotta meg. 1774-ben az elhalálozás miatt megüresedet Csongrád vármegyei főispáni posztot, két évvel később a máramarosi főispánságot kívánta elnyerni, de mindkét folyamodását elutasították.2279

1782. március 1-jén II. József Békés vármegye főispáni adminisztrátorává nevezte ki Teleki Józsefet, miután az előtte itt működött helytartót, gróf Zichy Ferencet Pest-Pilis-Solt egyesített vármegyék adminisztrátorává tette, 1782. március 22-én pedig királyi biztosul küldte Teleki május 14-i beiktatására.2280

Már 1782. szeptember 3-án, Pestről írt levelében a rendek tudomására hozta, hogy királyi akaratból Ugocsa vármegye főispáni székét nyerte el. Méltóságába báró Orczy Lőrinc október 15-én Nagyszőlősön iktatta be. II. József közigazgatási reformjával 1784-ben elesett hivatalától, ugyanis a munkácsi kerület élére báró Révay Simon került. Teleki József II. Lipót trónra kerülése után vehette át újból Ugocsa igazgatását (1790. április 29.), amit haláláig vezetett.2281

1785. szeptember 1-jén 1200 forint fizetéssel a pécsi tankerület főigazgatója lett, bemutatkozó beszédét november 2-án tartotta. Posztjáról 1787-ben köszönt le. Az 1790-1792. évi országgyűlésen aktív szerepet vállalt, részt vett az 1791. évi 26. törvénycikk megalkotásában. Az 1792. szeptember 12-én megnyílt református zsinatnak Teleki volt az elnöke. 1792-ben II. Ferenc császárt kísérte Frankfurt am Mainba, a császár-koronázásra, közben hosszabb időt töltött Göttingenben. A helytartótanács 1793. február 12-i 3221. sz. leirata tudatta, hogy Telekit valóságos belső titkos tanácsossá tette a király.2282 1795. szeptember

27-én - Keglevich József főlovászmesterré történt kinevezése folytán - a Szent Korona őrzésére rendelte az uralkodó. Teleki József volt a marosvásárhelyi kollégium főkurátora, 1787-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává választotta.2283 Császári királyi kamarás, erdélyi királyi táblai bíró volt.2284

Felkarolta a művészeteket is, megvásárolta Cornides Dániel magyar történeti tárgyú könyvtárát, ezenfelül ő maga is 30 000 forint értékű könyvet gyűjtött. Gyűjtőszenvedélye a korszellemből kifolyólag kitömött ritka állatokra, matematikai, fizikai műszerekre is kiterjedt. Versei a Magyar Hírmondóban, az Orpheusban, a Magyar Múzeumban, a Minervában jelentek meg, az 1760-ban Leydenben kiadott vallási tárgyú értekezését (Essai sur la foiblesse des Esprits-forts) Rousseau is értékesnek, figyelemre méltónak találta, tervbe vette jegyzetekkel bővített kiadását. Nővére halála felett érzett fájdalmának 1779-ben szomorú költeményben adott hangot. A magyar mellett latin, francia nyelven is verselt. Líráján kívül tíz politikai beszéde nyomtatásban is megjelent.2285

Teleki II. József, gróf (*1790. október 24., Pest - 11855. február 15., Pest)

Gr. Teleki László (1764-1821) és gr. Teleki Mária (t 1800) fia. 1814-ben a bánrévi puszta részének birtokosa volt.

Császári királyi kamarás, a királyi ítélőtábla bírája (1830) lett. 1830-ban Szabolcs vármegye

2279 Szinnyei, 13. köt., 1909. 1408. col.; Csanak, 1983. 19., 35., 44-45. p.; Egy erdélyi, 1987. 43. p.; Nagy, 11. köt., 1865. 92. p.

2280 Kgy. ir. 81-185/1782 (Protocollatio particularis congregationis); kgy. ír. 85/1782, 122/1782, 129/1782.

2281 Kgy. ir. 312/1782, 320/1782; Csanak, 1983. 47., 49., 218-219. p.

2282 Wurzbach, 43. Teil, 1881. 247-249. p.; Csanak, 1983. 47-48., 273., 277. p.; Egy erdélyi, 1987. 44. p.; kgy. ir. 410/1793.

2283 1795. szept. 29-én 20143. sz. alatt ismertette a helytartótanács a királyi elhatározást. Kgy. jkv. 887/1795; MOL C 97. Series alphabetica individuorum consilii. Kgy. jkv. 1139/1795; Csanak, 1983. 261., 306-307. p.

2284 Magyar császári, 1. köt., 2005. 175. p.

2285 Szinnyei, 13. köt., 1909. 1408-1410. col.; Kelecsényi, 1988. 173-182. p.; Csanak, 1983. 106., 111., 117., 148., 187., 202., 218-219., 222-225., 277. p.; Wurzbach, 43. Teil, 1881. 247-249. p.; Michaud, 1994. 69-70. p.

477