Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
helyben lakónak kellett lennie, egyéni teljesítményein kívül ősei érdemeit is figyelembe vették. Nyolc vármegyében (Bács, Baranya, Bihar, Esztergom, Győr, Heves, Nyitra, Veszprém) az érseki, püspöki méltósághoz kötött örökös főispánság (perpetuus supremus comes) intézménye alakult ki, Pest-Pilis-Solt vármegyét a mindenkori nádor vezette. Mint családi méltósághoz kötött cím alakult ki az örökletes (haereditarius supremus comes) titulus (pl. Túróéban a Révayak, Liptóban és Trencsénben az Illésházyak, Sopronban az Eszterházyak, Honiban a Koháryak, Vasban a Batthyányok, Zalában az Althannok voltak az örökletes fő- ispáni cím viselői). Jóllehet Békés vármegyében a Harruckern családban apáról fiúra, majd Károlyi Józsefre, mint unokára, szállt a főispáni méltóság (1729-1791), mégsem tekinthető örökletesnek a poszt betöltése. Megemlítendő, hogy 1776-1848 között - már megszakításokkal ugyan, és nem egymás után - két-két Károlyi (József és fia, György) és Teleki családtag (József és Sámuel), valamint két Zichy testvér (Ferenc és Károly) is elnyerte a Békés megyei főispáni, illetve főispáni helyettesi méltóságot. A tényleges főispán akadályoztatása esetén kerülhetett sor adminisztrátor vagy helytartó kinevezésére. Hűséges szolgálatukat a király birtok-, cím- és rangadományozással jutalmazta. A főispáni helytartók főnemességhez tartozását a szokásjog sem követelte már meg, ezért 1781-ig főként a katolikus, ezt követően már a protestáns középnemesség soraiból szintén kikerülhettek. Békés vármegye két főispáni helytartója, Teleki József és Teleki Sámuel tartozott a református felekezethez, a többi méltóságviselő (17 fő) római katolikus vallású volt. Mária Terézia a felvilágosult abszolutizmus szellemében a vármegyei igazgatást - az adózó nép védelme érdekében - országosan egységes formába kívánta önteni, ezért 1752. április 28-i főispáni utasításában megerősítette és részletesen körülírta a főispán 1723. évi 56. törvénycikken nyugvó hatáskörét, a méltóság viselőjét a megye tényleges vezetőjévé tette. Az utasítás érintette a vallás és oktatás kérdését, az utak, hidak karbantartását, az árvák védelmét. Kiemelte az állami és vármegyei adók kezelését, figyelmeztetett a tisztújítás háromévenkénti, az ítélőszékek évi négyszeri megtartására. A jegyzőkönyvek pontos vezetésére, a határozatok végrehajtására, a levéltár rendben tartására szintén utasítást adott. Az 1752-es rendelkezést megismételte és több ponton kiegészítette az 1768. október 21-i főispáni instrukció. Ez kitért a katonaság, a mértékek, erdők ügyére, az alapítványozásra, a szegényügy felkarolására, továbbá a tisztviselők hivatali összeférhetetlensége is helyet kapott benne. A főispán kinevezési jogköre a táblabírákra, tiszteletbeli tisztségviselőkre, szegőd- ményesekre (orvos, mérnök, sebész, bába, várnagy), egyes megyékben - köztük Békésben is - a jegyzői kar tagjaira terjedt ki.147 A főispánok fizetését helytartótanácsi rendeletekkel szabályozták, a Békés vármegyei főispán járandóságát 1733. október 10-én évi 600 forintban állapították meg.148 A megyéjétől távol lakó főispánok melletti írásbeli teendőket - a vármegye felé is - secretarius intézte. Horváth Zsigmond mellett ezt a posztot a főispán haláláig egy Pálfy nevű személy viselte.149 A kinevezett főispánt vármegyéje ünnepi ceremónia keretében, díszközgyűlésen iktatta be méltóságába. A kellő pompa gyakran tetemes terhet rótt a vármegyei pénztárra.150 147 Fallenbüchl, 1994. 9-24. p.; Hudi, 2001. 129-131. p.; Mártonffy, 1939. 94-111. p.; Ember, 1983. 57-60. p.; Bürokrácia, 1979. 65-85. p.; Molnár, 2000. 64. p. 148 Kgy. ir. 5/1733,102/1733, 264-265/1785. 149 Kgy. jkv. 799/1809. 150 A Békés vármegyei beiktatások sorából említést érdemel Atzél Antal aulikus beállítottságú főispáni adminisztrátor elutasító fogadtatása 1836-ban, valamint Károlyi György grandiózus pompát, fényűzést sem nélkülöző 1842. évi installatiója. Héjjá, 2002. 24-38. p.; Baják, 1991.13-16. p.; Völgyesi, 2002. 157-167. p. Vö. Győr megye XV111-X1X. századi, valamint Baranya és Veszprém megye reformkori főispáni beiktatási ünnepségei: Hegedűs, 2004. 67-80. p.; Ódor, 2007. 243-264. p.; Hudi, 2002. 149-155. p. 43
