Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)

Békés megyében lótenyésztési,106 rabokra felügyelő (rabtartási költségek, tömlöc, dologház ügye)107 deputáció működött. Árvízvédelmi kérdésekben, hidakkal kapcsolatban a vízi küldöttség adott szakvéleményt,108 az építkezésekért az aedilis deputatio felelt.109

1805-ben az insurrectióval kapcsolatos teendők intézésére a vármegyei tisztségviselőkből, táblabírákból és a földbirtokosok által küldött uradalmi megbízottakból állítottak fel állandó deputációt.110 Megszűnéséig, 1837-ig a mundérozó deputáció tagjai gondoskodtak az írószerek beszerzéséről, valamint a szolgaszemélyzet ruházatának elkészíttetéséről.111 Állandó jelleggel működött a selyemtenyésztésre felügyelő,112 az árvaügyi113 és a magyar nyelv előmozdítására rendelt küldöttség is.114

Alkalmi megbízatása volt 1801-ben a gyulai tűzvész károsultjainak felsegítésére szervezett adománygyűjtő bizottságnak,115 az országos összeírás megvizsgálására kiküldött bizottságnak (1829),116 valamint az 1831. évi kolera megfékezésére rendszeresített deputációnak. Időszakosan állítottak fel küldöttséget az országgyűlési követek utasításának kidolgozására.117

■ TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉS (RESTAURATIO)

A tisztviselők többségét a lemondó közgyűlést követő tisztújító széken közfelkiáltással, vitás esetben szavazással választották meg. Az 1723. évi 56. törvénycikk értelmében háromévente kellett sort keríteni restauratióra, de ezt ritkán tartották be, bár kivételre is akadt példa. Egyes helyeken az évenkénti választás annyira átment a köztudatba, hogy az 1723. évi törvényt szükségesnek tartották kifejezetten elfogadni, és statútumban megismételni, így tett Pest és Pozsony vármegye 1725-ben, valamint Békés 1744-ben. A megválasztott és kinevezett tisztviselők a gyűlés színe előtt tették le az esküt, a működési idejük alatt okozott károkért kártérítési kötelezettség állt fenn velük szemben. A kinevezés, megválasztás vagy az eskütétel napjától folyósították fizetésüket.118

Békés vármegye első tisztviselőinek megválasztására az alakuló közgyűlésen, 1715. július 23-án került sor. Az első lemondó közgyűlés (sedes valedicatoria) pontosan három évvel a megye újjáalakulása után, 1718. július 23-án ment végbe. Lemondó közgyűlést tartottak 1722. április 17-én, 1723. augusztus 16-án, 1729. március 23-án is. Szokássá vált a XVIII. század első felében, hogy a tisztviselők év végén testületileg köszöntek le hivatalukról, s a megyétől távol élő főispán levélben erősítette meg őket hivatalukban.119

Békés megye első újkori főispánja, Löwenburg János Jakab a vármegye közvetlen irányítását teljes egészében az alispánra és a nyolcfős tisztikarra bízta. Személyük változatlanul a szomszéd vármegyék értelmiségéből került ki, ám „ezek új hivatásukban ismeretlen

106 Kgy. jkv. 380 14/1807, 294/1818; BML IV. A. 4. c. 75/1818.

107 Kgy. jkv. 229/1817, 2026/1836.

108 BML IV. A. 4. c. 190/1829; kgy. jkv. 1424/1824,1136/1837.

109 Kgy. jkv. 1579/1827; BML IV. A. 4. c. 348/1827.

110 Kgy. jkv. 1126/1805; BML IV. A. 4. c. 97/1807.

111 Kgy. jkv. 2120/1836, 636/1837, 764/1837.

112 Kgy. jkv. 1137/1837.

113 1836-tól árvaszéket negyedévente tartottak. 1844-ben a rendek arra a megfontolásra jutottak, hogy nem feltédenül szükséges minden törvényszék ideje alatt árvaszéket is tartani, ezért úgy döntöttek, ezután évente kétszer üléseznek (természetesen indokolt, sürgős esetben rendkívüli árvaszéket lehetett összehívni). Két árvaszék közötti időszakban a számadások beadása, a számvevői észrevételek gyámokkal való közlése elnöki úton történt. Jkv. fog. 889/1844; kgy. jkv. 240/1836.

114 Kgy. jkv. 1135/1837.

115 Kgy. jkv. 656/1801.

116 BML IV. A. 4. c. 64/1829, 81/1829; BML IV. A. 4. a. 92/1829.

117 BML IV. A. 4. c. 217/1831.

118 Degré, 1971. 48. p.; Turbuly, 1986. 273. p.; Hudi, 2001. 128-129. p.; Ember, 1946. 530. p.; Hajdú, 1982.42-50. p.; Haan, 1883. 79. p.; kgy. ir. 175/1744.

119 Kgy. jkv. sz. n./1718. júl. 23., sz. n./1722. ápr. 17., 40/1723, 41/1729; Haan, 9. köt. 79. p.; uő., 1876. 58. p.

38